Balogh Jolán: Az esztergomi Bakócz kápolna - Magyar Műemlékek (1955)

9.° In hac tota cupula prout de facto est, sequentia adhuc usui esse possunt absque reparation:

1. ° Tres illi circuit siye serta, de quibus supra.

2. ° 12 liste vulgo Grat dictae.

3. ° In laterna septem ferreae columnulae.

Reliqua omnia refundi et reparari debent.

10. ° Materia cuprea residua videtur ponderatura circiter 20 centenarios et tantumdem

circiter haberi creditur in armamentario arcensi reservatum. Utrumque ponderari oportebit.

11. ° Pro toto hoc opere rite restaurando requiruntur universim 80 circiter centenarii cupri,

videlicet ut et interior pars restauretur et deforis cupro ubique tegatur.

12. ° Pro elaboratione unius centenarii cupri petit magister cuprarius fl. 12.

13. ° Majoris autem cupulae tectum formari debet hoc modo:

1. Tabulae illae cupreae inferiores lateribus obducentur per murarium qui iam conductus est anno elapso.

2. Supra hunc fornicem ex ligno formari debet fundamentum per totum opere fabri lignarii ut super hoc laminis cupreis tectum stabiliri possit.

Plura oratenus explicavit magister cuprarius.

14. ° In montanis civitatibus poterit haberi centenárium optati cupri ad minus fl. 20. Cuprum

autem antiquum quod refudi oporteret acceptare vult cuprarius fl. ad minus 25. (Esztergom, Prímási Levéltár. Lad. X. Archivum Seculare. Classis X. Nr. 196. Keltezetlen iratok között. — Dr. Zákonyi Mihály közlése.)

1694. Joannes Constantinus Feiguts feljegyzése: „Der groesste schaden zwar, so geschähe (1685. aug. 1-én), war dieser: dann eine schoene von Marmor erbaute Capellen wurde durch Stuck-Kugeln und etliche Bomben fast gantz zerdruemert.” (Feigius, J. C.: Wunderbahrer Adlers-Schwung. Wien. 1694. Anderter Theil. S. 179.)

1695 után. Feljegyzés Széchenyi György prímás alapítványairól (Extractus Summarius Fundationum Legatorum et Erogationum Celsissimi ac Reverendissimi condam Principis Domini Domini Archiepiscopi Strigoniensis): „Restauratio propugnaculorum Strigoniensium et Capellae marmoreae ibidem existentis constitit ad minus fl. 15.000.” (Esztergom, Prímási levéltár. Archivum Ecclesiasticum Vetus. Nr. 269. föl. 5. — Kivonatosan idézve levéltári jelzet nélkül: Palugyay I.: Magyarország történeti, földirati s állami legújabb leírása. II. Pest 1853. 70. 1.)

1696. Esterházy Pál nádor: „Esztergami csudálatos Boldog Asszony képe Magyar Országban. Az Ezer eot száz tizen két Esztendőében volt egy Erdoedi Bakacs Cardinal, ki Esztergomi Érsek is volt. Ezen Méltóságos Fejedelmi Ur, épéttetett Esztergám Várában voeroes Márvány koebuel Kápolnát a’ Bóldogságos Szuez tiszteletire, az hol nagy aétatossá- gok is voltak, mellyeket elpusztítván az Pogányság. Most Isten áldásából ujobban nevelkedik az aétatosság az Boldogságos Szuez tiszteletire.” (Galanthai Esterás Pál: Mennyei korona. S. 1. [Nagyszombat?] 1696. p. 122. Nr. CXXXIX.)

Nb. Az első kiadásban (Galanthai Esterhás Pál: Az egész világon lévő csudálatos Boldogságos Szűz képeinek rövideden foltét eredeti. Nagyszombat, 1690.) semmi szó sincs Esztergomról.

XVII. század vége — XVIII. század eleje. (1705 előtt.) I. Cipót az esztergomi káptalan kérésére átírja Szinyér várára vonatkozó okleveleket, II. Lajos 1524. aug. 24-én és a székes- fehérvári keresztesek konventjének 1525. júl. 23-án kelt okleveleit (vö. az 1725. ápr. 25-én kelt átiratot és Berchtoldt Ferenc kanonok 1768. dec. 21-én kelt levelét).

96