Balogh Jolán: Az esztergomi Bakócz kápolna - Magyar Műemlékek (1955)

mint e kupolában, egy dsámiban sincsenek. A kupola szélét különféle kövek és értékes dolgok diszitik. A keleti részen szemakuszi márványból készült szarkofág van. A moreai Athen város kivételével sehol sem láttam olyan tiszta márványmüvet, mint ezen. Az oldalaira vésett rózsák, bazsalikomok, jácintok és kökörcsinek mindegyike varázslatos munka. Szintén már­ványból készült, hosszu-nyaku palackon különféle virágok vannak kivésve s egy szőlőfürt van rajta, melynek a levele mintha mindjárt csepegne. — Továbbá a kupolás épület keleti, külső részén kivülről látható egy márványcsésze, melyben márványból vésett rizspiláf van, a piláfnak minden szeme mintha folyó piláf volna, szemenkint fénylik. Isten a bizonyságom, hogy eme dsámiban levő csodálatos és különös müveket saját szemeimmel láttam és biztos tudásom után Írtam le ilyen módon. Maga Szulejmán khán, mikor ezt a várat elfoglalta és a dsámit még mint templomot megszemlélte, így szólt: „Ah! ha ennek a rózsaszínű kupolás épületnek hozzáillő, megfelelő, alkalmas művészi mihrábja és művészi mimberje lenne!” Mihelyt eme gyöngyragyogásu szavak elhangzottak, az öreg építőmester, Szinán* mélyen meghajolva, igy szólt: „Insá-Alláh! padisáhom magas gondoskodásával olyan mihrábot, mimbert, müezzin mahfilt és kürszit helyezek el itt, hogy a világon utazók olyant nem láttak”. Szulejmán khán a székesfehérvári ütközetbe ment s mikor visszatért, látja, hogy olyan mihrábot és mimbert készítettek, hogy szóval elmondani nem lehet, sőt az öreg Szinán a padisáhnak külön olyan szép mahfilt készí­tett, hogy más ember arra nem képes. E máhfilhez egy oszlop nélküli ritka szép lépcsőt is készített, melyre az ember fél rálépni; egy alapzat nélküli hegyhez hasonló művészi kőlépcső ez, úgy, hogy minden lépcsőkövének a vége a dsámi falához van illesztve, s a lépésre szolgáló helyek egészen szabadon függenek. — A lépcsőnek a dsámi belseje felé eső részére vasrácso­zatot készített, amely nagyon sajátszerű; a kovácsmester itt is a kézhosszúságot vette figyelem­be. A máhfil széleire az esztergályos mester különféle fenyőből és másból korlátablakokat és rácsozatokat készített s aki látja a rácsozatot, elbámul rajta. A szép ablakokon annyi rácsozatos, drágaköves, művészi, vésett mívű ablakfedő van, hogy azok leírására a világ nem elég. Ezen máhfil falán, egy kis tömjén-tartó szekrény sárga rézlemeze fölött tiszta arany fedő van, amely atyámnak, a magas Porta főaranyművesének, Dervis Mohamed Zillinek vésési munkája. A szekrényre saját írásával ezt a verset is felírta: Szépséged okainak megőrzésére óh! gyémántfényű! A szemeim kétfedelű szekrénnyé lettek. Boldogult atyám gyermekkoromban nekem az esztergomi harcot s az itteni dsámi számára készült művészi szekrényt is elbeszélte; hála Istennek! Saját szemeimmel láttam most és örvendeztem. Ez a dsámi két ízben az ellenség kezébe került ugyan, de mivel szép­ségét megszerették, a mihrábot és mimbert nem rombolták le. Szulejmán khánnak eme máhfilja mögé az ellenség is, német és magyar mesteremberekkel, két művészi és megtekintésre érdemes kaput csináltatott. Ahmed szultán idejében ezeket a hajókra rakva, Isztambulba küldötték, hogy az új dsámi (jeni dsámi) kapuivá tegyék, de mivel útközben a Vaskapunál a hajók elsüllyedtek, nem érkezhettek meg rendeltetési helyökre. — Az emberek között elterjedt ugyan a beszéd, hogy Ahmed szultán új dsámijának háremjén az esztergomi dsámi kapuja van, de ez tévedés, mert az új dsáminak keleti háremkapuja, mely sárgaréz lemez fölött ezüst felírású és aranyozott díszítésű, néhai boldogult atyámnak a munkája. Magas feliratán világos írással mondja: „Készítette a magas Porta főaranyművese Dervis Mohamed * Ez Szinán rendes megnevezése: Chodsa Mimar Sinan = az öreg építőmester Szinán. (Vö. Thieme, U. — Becker F.: Alig. Lexikon der bild. Künstler. XXXI. Leipzig 1937. S. 83.) Ugyanitt a cikkíró, K. Dorn Szinánra vonatkozó forrásmunkák között sorolja fel Evlia Cselébi művét. 93

Next

/
Thumbnails
Contents