Balogh Jolán: Az esztergomi Bakócz kápolna - Magyar Műemlékek (1955)

1517. máj. 25. Buda. II. Lajos király előtt Bakócz Tamás az ország régi, kipróbált szokása szerint végrendelkezik, illetve megosztja javait rokonai között. Unokaöccsére, Erdődi Bakócz Péterre hagyja a vasmegyei Monyorókerék, Körmend, Verestorony várakat, a veszprém- megyei Somlyót, a körösmegyei Monoszló, Szarvaskő és Dyánvára nevű várakat, és a varasdmegyei Császár várát. A hontmegyei Csábrág várát és városát, a barsmegyei Bény várát és városát pedig Erdődi Bakócz Bálint fiaira, Istvánra és Farkasra hagyja azzal a feltétellel, hogy „quod si prenominatos Stephanum et Wolfgangum temporum in processu deficere et heredibus destitui contigerit, quod deus procul avertat, extunc predictum castrum Chabragh simul cum ipso oppido Been ... et item etiam alia quecunque iura possessionaria, si que per eundem dominum Cardinalem ad idem castrum in posterum emerentur ... simul cum cunctis suis vtilitatibus et pertinentys quibuslibet, mox in capellam eiusdem domini Cardinalis, ad latus eccelesie sue Strigoniensis sub titulo Annunciationis Beate Marie Virginis fundatam, mirificique operis structura erectam, consequenterque rectorem eiusdem Capelle pro tempore constitutum ac capellanos in eadem deo altissimo et ipsi Beate Marie Virginis seruientes derivari et condescendi debeat et deuolutum habeatur eo facto, iure perpetuo et irrevocabiliter tenendum possidendum pariter et habendum.” Hasonlóképpen, ha Erdődy Péter utódok nélkül hal meg „in hoc casu Castra Somlyó et Császárvára praedicta pariter cum universis Possessionibus, Villis et Juribus possessionariis utilitatibus et pertinentiis quibuslibet pariformiter in prementionatam Capellam Beatissime Marie Virginis consen- quenterque Rectorum eiusdem pro tempore constituendum et Capellanos in eadem Servientes” hagyományozza.

Eredeti hártyaoklevél II. Lajos király, Perényi Imre nádor és Szentgyörgyi Péter országbíró pecsétjével és Werbőczy István aláírásával. Ez az az oklevél, amelyet Bakócz Tamás halálos ágyán előhozatott. V. ö. az 1535-ös tanúvallomásokat. (Esztergom, a Főkáptalan magánlevéltára. Lad. 10. fasc. 7. nr. 7. — 5. kép. — Közölve az 1540-es átiratból.: Török 1859. 101—104. L; Szántóífy 1869. 522—531. 1.; Fraknói 1889. 176—177. 1.; részlegesen közölve az eredetiből: Knauz 1890. 106. 1.)

A csábrági várbirtokhoz utóbb még Zseliz került (Knauz 1890. 106. 1.).

1519. aug. 6. Esztergom. Bakóé^ Tamás levele Alfonso d’Este ferrarai herceghez, amelyben orvosát Giovanni Muzzarellit* ajánlja, akit különböző ügyek elintézésére Olaszországba küldött „precipue autem pro advehendis quibusdam imaginibus marmoreis una cum suis basibus quas in űrbe Florentia pro tabula altaris Sacelli, quod ad latus Ecclesie mee Strigoniensis construi curavi, in Italiam miserim.” (Közölve: Fabriczy, C. v.: Die Bildhauerfamilie Ferrucci aus Fiesoie. Jahrb. der Preuss. Kunstsammlungen. XXIX. 1908. Beiheft S. 28.; Fabriczy C. v.: Due opere di Andrea Ferrucci esistenti in Ungheria. L’Arte. XII. 1909. p. 302—304. n. 2.; Fabriczy Kornél kisebb dolgozatai. Budapest, 1915. 308. 1.; kivonatosan említve: Fraknói 1889. 182—183. 1.)

1520. szept. 5.Pozsony. II. Lajos megengedi Bakócz Tamás kardinálisnak, nagy érdemeire való tekintettel, hogy ingó és ingatlan javai felett szabadon végrendelkezhessék „quod- cunque testamentum seu testamentariam dispositionem sive Ecclesiis, sive Capellae suae, ad latus Ecclesiae suae Strigoniensis constructae, sive fratribus et aliis personis quibuscunque, et sive scriptis, sive verbo, et viva voce, tarn in vita, quam in morte voluerit, libere et pro arbitrio facéré possit et valeat.” A király ígéri, hogy az érsek végrendeleti intézkedéseit semmiképpen sem fogja megváltoztatni, vagy megtörni „séd in suo vigore libere et pacifice relinquemus.” (Közölve: Török 1859. 93—94. 1.)

* Giovanni Muzzarelli 1520-ban esztergomi kanonok volt, 1530-ban komáromi főesperes. (Kollányi F.: Esztergomi kanonokok. Esztergom, 1900. 138. 1.; hukcsics P.: Az esztergomi főkáptalan a mohácsi vész idején. Esztergom, 1927. 29. 1. — Különnyomat. Esztergom Évlapjai. III. 1927. 2. számából.)

74