Balogh Jolán: Az esztergomi Bakócz kápolna - Magyar Műemlékek (1955)

5. feliratai.

a) A párkányzat frízmezején renaissance antiqua metszésű, bronz betűkkel:

T H O MA S BAKÓCZ DE - ERDEVD CARDINALIS •

(az oltár felett, eredetileg a keleti, most a nyugati oldalon) STRIGONIEN ALME • D E I • GENITRIC1 • MARIE ■

(a stallumok felett, a déli oldalon, most az északi oldalon.)

VIRGINI • EXTRVXIT - ANNO • M - CCCCC - VII •

(a kórus felett, eredetileg a nyugati, most a keleti oldalon)

b) Az oltár mensán körbe foglalt IHS (JESUS HOMINUM SALVATOR) monogramm gótikus minuszkulás betűkkel (89. kép).

c) Egykor az oltáron jaspisból* faragott emléktáblán:

„Haec omnia aedificavit et construxit quidam d. Thomas Card. Strigoniensis.”

A feliratot Christoph Carlowitz jegyezte le 1542-ben, de nyilván nem eléggé pontosan. A „quidam” szó értelmetlen, az eredetiben feltehetőleg „quondam” szó lehetett éspedig rövidítve, amelyet Carlowitz nem tudott helyesen feloldani. A felirat szövegéből következik, hogy Bakócz halála után készült, talán Szathmáry György érsek végrendeleti végrehajtónak, vagy a káptalannak a megbízásából.

d) Rudnay Sándor hercegprímás emléktáblája.

Bronzlap, beillesztve az oltártól balra a stallum-fülke pillérébe.

H O C.

PIETATIS. BAKACSIANAE.

IN.

M A G N A M. H V N G A R O R V M. DOMINA M. MONVMENTVM.

VETER I. ECCLESIA E. C A T H E DRALL HOSTIVM. FVRORE. PROSTRATAE.

CVI.

ADSITVM. ERAT.

ADHVC. SVP ERSTES.

INTERNA. C O M P A G E. SERVATA.

NOVAE. BASILICA E. METROPOLITANAE- AD VN AVIT.

PRINCEPS. PRIMAS. ALEXANDER. A. RVDNA.

MDCCCXXIV.

* Az emléktábla anyaga, a féldrágakövek közé tartozó jaspis, származhatott akár hazánkból (Selmecbánya környéke), akár külföldről, Olaszországból (szicíliai sárga jaspis, toszkániai sárga-barnafoltos jaspis). Felhasználása azonban mindenképpen a firenzei renaissance szokásokkal függ össze. Már Donatello foglalkozott jaspis- kövek csiszolásával. (Antonio Averulino Filarete’s Traktat über die Baukunst. Hgg. von W. von Oettingen. Wien. 1896. S. 103.) Később Lorenzo Medici gyűjteményében nagy számmal voltak féldrágakövekből, chal- cedonból és annak különféle fajtáiból, sardonixból, ónixból, achátból, továbbá jaspisból, amethysből csiszolt edények ezüst foglalatban. Ezek részben keleti eredetűek voltak, részben pedig a helyi pietra dura műhelyek termékei. (Holthausen, IF.; Studien zum Schatz des Lorenzo il Magnifico in Palazzo Pitti. Mitteilungen des Kunsthist. Institutes zu Florenz. Bd. III. Heft. 3. Augsburg, 1929. — Bd. III. 1919—1932. Augsburg. 1919— 1932. S. 104.—131.). Ilyenfajta díszedények korán eljutottak hazánkba is. Báthory Miklós váci püspök 1477- ben újévkor chalcedon vázát ajándékozott Mátyásnak. Később a Pozsonyba menekített kincsek 1526-os jegyzékében szerepel egy chalcedon csésze. (Balogh ].: Mátyás király és a művészet II. köt. Adattár. Kézirat. 1943.) A Bakócz kápolna eseteb: n a különleges anyag felhasználásával akarták a feliratot kiemelni.

69