Balogh Jolán: Az esztergomi Bakócz kápolna - Magyar Műemlékek (1955)

112. Paoletti, P. P.: L’arcbitettura e la scultura del Rinascimento in Venezia. Vol. II. Venezia, 1893. Táv. 43.

113. Paoktti op. cit. II. Táv. 63.; Portafoglio déllé arti decorative in Italia. II. Venezia, 1892. Táv. 8.

114. Portafoglio. II. Táv. 15.; Schütz. Bd. III. Heft. 4.

115. Baum S. 206— 207.; BertarelU, L. V.: Guida dTtalia del Touring Club Italiano. Le tre Venezie. I. Milano, 1925. p. 178.; Thierne, U.—Becker, F.: Alig. Lexikon der Bildenden Künstler. XXVII. Leipzig, 1933. S. 26.

116. Pacchioni, D.—A.: Mantova. Bergamo, 1930. p. 30.

117. Baum S. 170-200.

118. A dekoratív fafaragásban valamivel korábban, a XV. század végén jelentkezik ez a sajátságos ornamentális stílus, éspedig Domenico del Tasso műveiben (Perugia, a Collegio del Cambio padja. 1492— 1493. — Ferrari p. 78- 79.).

Megemlítendő még, hogy Mino da Fiesoie római márvány-munkáin (a Cappella Sistina balustrade-ja, Francesco Tornabuoni [fl480] síremlékeaS. Maria sopra Minerva-ban. — Vö. Burger, F.: Geschichte des Florentinischen Grabmals. Strassburg, 1904. Taf. XX.) antik hatásra hasonló irányban fejlesztette tovább az akanthus-ornamen- tikát, anélkül azonban, hogy a velenceiek festői könnyedségét és gazdagságát elérte volna. Feltehetőleg Minő által közvetített antik hatásra Giovanni Dalmata egyik római művén, a Cappella Sistina balustrade-ján (Főt. Anderson 2798), amelyen Minovai együtt dolgozott, hasonló stílusú motívumok jelentkeznek.

1 19. Bertarelli, L. V.: Guida del Touring Club Italiano. Firenze e dintorni. Milano, 1937. p. 267.; Schütz HI. Heft. 1 .> Paatz op. cit. V. S. 291-292, 316.

120. A síremléket egykori felirata szerint Oddo Altoviti még életében (fl510) magának és fitestvérének, Antoni ónak (fi 507) faragtatta. Tehát 1507—1510 körül készült. ( Vasari, G.: Die Lebensbeschreibungen der berühmtesten Architecten, Bildhauer und Maler. Deutsch hgg. von A. Gottschewski und G. Gronau. Bd. VII/1. Strassburg. 1927. S. 116. Anm. 8.).

Schütz Bd. III. Heft. IV.; Paatz °p. cit. I. S. 283. (1512 körül).

121. Thieme, U.—Becker, F.: Alig. Lexikon der bildenden Künstler. Bd. III. Leipzig, 1909. S 314—316.

122. Stegmam—GeymiiUer Bd. XL S. 5. Fig. 14.

123. Andrea Sansovino korai farag ványai, a római S. Maria del Popolo-ban lévő kardinális síremlékek (Ascanio Sforza, Girolamo Basso della Rovere 1505—1509) talapzati frízei szintén ehhez az irányhoz kapcsolódnak. V. ö.: Schütz Bd. III. Heft. IX.; Huntley, FI.: Andrea Sansovino. Cambridge, 1935. p. 108—109.

124. Az ornamentika sajátságaira, továbbá a Bakócz kápolna egyes fara'gványainak, a pécsi tabernakulum díszítésének és egy nyéki töredéknek stiláris összefüggésére, valamint ennek a különleges díszítő stílusnak velencei (Lombardi) eredetére, első ízben 1933-ban mutattam rá. (A renaissance építészet Magyarországon. Magy. Művészet. IX. 1933. 24. 1.; v. ö. továbbá Balogh J.: A magyar renaissance építészet. Budapest, 1953. 23. 1.).

125. A San Zaccaria homlokzatát Antonio di Marco Gambello (1458—1460) és Mauro Coducci (1483—1515) építették (Baum S. 177, 300.). A kajuizat inkább az utóbbi munkája lehetett. Burckhardt viszont egyenesen Pietro Lombardinak tulajdonítja (Der Cicerone. X. Aufl. II. Teil. I. Leipzig, 1910. S. 218.).

126. Huntley op. cit. p. 14—20., fig. 7—12.

127. Maclagan, E.—Eonghurst, M.: Catalogue of Italian Sculpture. London, 1932. p. 72. — Victoria and Albert Museum.

128. Bode, W. v.: Denkmäler der Renaissance Sculptur Toscanas. München, 1892 — 1905. Taf. 538.

129. Huntley op. cit. fig. 37—42.

130. Girolamo Basso delle Rovere kardinális síremléke. Róma, S. Maria del Popolo. (Huntley op. cit. fig. 41.)

131. A pecsét piros viaszlenyomata található az 1515 november 6.-án kelt oklevélen. (Orsz. Levéltár. Dl. 22. 728).

Mérete: 11.5 X 6.5 cm. Feliratai: THO• BAKOZ• CAR• STRIGON• ET• PAT

..........CONSTANT-LEGATE

HVNGARIE (körirat); STOES; S• ALBERT -; S-STEFA- (a szobrok felett).

Irodalom: Török J.: Magyarország prímása, Pest, 1859. 139.1.; Dankó, J.: De ortu progressuque Capellae Bakacsianae commentariolum. Strigonii, 1875. p. 12.;Pulszky K.—FellnerS.: Bakócs Tamás sírkápolnája Esztergomban Arch. Ért. U. F. I. 1881. 248. 1.; Fraknói V.: Erdődi Bakócz Tamás élete. Budapest, 1889. 179. 1.; Fraknói V.; A Hunyadiak és a Jagellók kora. Budapest, 1896. 393. 1. — A magyar nemzet története. Szerk. Szilágyi S. IV.

132. Fraknói: Erdődi Bakócz Tamás élete. 138. 1.

133. Venturi: Storia dell’Arte Italiana. X/l. Milano, 1935. p. 182.

134. Maclagan, E—Eonghurst, M.: Catalogue of Italian Sculpture. London, 1932. p. 72—73. — Victoria and Albert Museum; Review of the principal acquisitions during the year 1924. London, 1926. p. 30. PL 15. — Victoria and Albert Museum.

135. A Bakócz kápolna mesterére vonatkozólag adatok leginkább a firenzei Archivio Notarile (Archivio dello Stato) még kiaknázatlan anyagából várhatók, mert Bakócz megbízottja feltehetőleg valamelyik firenzei jegyző előtt kötött szerződést az ismeretlen firenzei építésszel. A firenzei Archivio Notarile egyébként mind a toszkán művészetre, mind pedig Firenze és Magyarország kapcsolataira nézve még sok fontos adatot tartalmazhat. Sajnos azonban, ezeknek a kiaknázása csak egy évtizednyi szakaszra is — indexek hiányában — hosszú évek munkáját kívánja. Talán egyszer kollektív munkával lehetne megoldani ezt az égetően fontos kérdést. Ilyen kollektív munkára gondolt már 1925—-26-ban a magyar Kultuszminisztérium Wilhelm von Bode-val, a firenzei Kunsthistorisches Institut kurátorával egyetértésben. De sajnos, csak magyar részről volt rá vállalkozó, e sorok írója, és így a munkálatok rendszeresen nem indulhattak meg.

54