Balogh Jolán: Az esztergomi Bakócz kápolna - Magyar Műemlékek (1955)
megsérült. Csak annyi bizonyos, hogy a XVIII. században laternája már nem volt, a tervezett bronzlapos külső kupolafedél helyett egyszerű gúla-alakú zsindelytető fedte (16. kép). Alapszerkezete azonban eredeti méreteiben kétségtelenül megmaradt (48—49. kép). Nem világos, mi lett a bronzdomborművek sorsa, kicserélték-e azokat vagy se? Az aranyozás Széless idejében már nem látszott és ehhez fűzi következő megjegyzését: „fertur emim séd solum asserto Archiepiscopum Szecsenium laminis prioribus has substituisse” (föl. 31.). A mendemonda nyilván a Széchenyi-féle restaurálással kapcsolatban keletkezett. Lehetséges, hogy a valóságról tudósít, de az is lehetséges, hogy az újabb 50—60 év alatt a bronz domborművek, amelyeket már az „Informatio” írója kopottnak, alig láthatónak nevez, teljesen oxidálódtak és megsötétedtek. Széless György 1759-es nagy munkájában szintén igen pontosan leírta a kupolát (föl. 31—33.): ,,........sacellum.... in cupula cuprea figuráé rotundae desinit ........ constat ea cup ula ex frustis viginti duobus in quatuor ordinibus ascendentibus a proportione semper minoribus manente numero semper super vigesimum altero. Duo frusta decidunt unum ex altero ordine, alter verő ex tertio.... Altissimo in vertice clausum foramen.... ideo frusta duobus cubitis aut tribus longa lata vero a cubito uno et semis cum proportione usque ad quartum ordinem in latitudine solum decrescentia, ordines vero ascendentium frustorum velut quadam linea sunt educti solum in medio per ordines quatuor velut fune coronali adstringuntur, an cuprum sit id ipsum dicere exploratum non habeo.” A laternáról persze nem ír, csak a helyén lévő lyukat említi (föl. 26.: supra hiatus). Széless leírása megegyezik az Informatióval, csak a gerezdek számában tévedett, 24 helyett 22-t írt. A leíársokat kiegészíti Packh rajza (49. kép), melyen jól látható a rézkupolának négy vízszintes zónája és 12—12 gerezdre való osztása. Ez a bronzkupola kissé rongált állapotban később is megvolt. Katona István, a történész így ír róla 1786-ban: „Hoc cupula cuprea, non nihil jam vitiata, tegit........”, 1792-ben pedig: „ tholum cupreum auro liberaliter illitum”-nak nevezi. Vályi András 1796-ban hasonlóképpen szól a kupoláról: „a részből készült boltozatok aranyszegéssel ékesíttettek, mely még ma is épségben vagyon.” Ezek a megjegyzések szinte arra engednek következtetni, hogy az eredeti, aranyozott bronz-domborművek megvoltak. Az utolsó szemtanú, Mathes János (p. 58.) pedig így emlékezik meg róla: „Sacellum hoc fornicis loco habebat concamerationem cup- ream, ex pluribus tabulis per ferreas cochleas fortissime unitis constantem, plura foramina per impetum globorum facta, quasi testimonia temporum illorum fatalium perhibentia.” Sajnos további sorsáról nem tudósít. Csak annyi kétségtelen, hogy a rézkupolát nem vitték át a kápolna márványburkolatával együtt új helyére, nyilván azért, mert egyrészt az új székes- egyháztól megszabott architektonikus milieube nem tudták beilleszteni, másrészt pedig rongáltsága miatt, mely a szétbontás következtében még fokozódhatott is. De ezzel a Bakócz kápolna művészi egységét újból súlyos kár érte. A kápolna márványfalaihoz és rézkupolájához illő volt az egykori márvány padlózat, melynek egy része 1759-ben még megvolt, míg a hiányzó részeket téglával pótolták. (Széless föl 5V: „ingressu primo calcatum marmor jam preciosum est sacello coaevum et index quale fuerit residuum pavimentum sacelli decori adaptatum frustum sane magnum latum passus trés, longum verum sex vei septem.”) Széless György tudósít a kápolna külső felépítéséről is (föl. 2-—3.). Falai faragott kövekből (sectos lapides) épültek, de ennek ellenére is be voltak vakolva (calce tarnen.... leviter obductos). A falakat keleten egy, délen két kerek ablak törte át (9. kép). A keleti fal külső részén — Evlia Cselebi tudósítása szerint — gyönyörűen faragott „márvány csésze” volt, de leírásából nem derül ki, hogy mi is lehetett ez tulajdonképpen. Még leginkább taberná- kulumra lehetne gondolni. Nyugat felől a sekrestye csatlakozott a kápolnához (47. kép), 25
