Balogh Jolán: Az esztergomi Bakócz kápolna - Magyar Műemlékek (1955)

idegen formák törnek be és szinte kettészakítják a teret. Ezenkívül ezekkel az igen szerencsétlen átalakításokkal a kápolna világítását is megváltoztatták. Eredetileg a kápolnát — a laterna-ablakokon kívül — a lunetták kerek ablakai világították meg, éspedig egy az oltár felett (70. kép), kettő a stallumok felett (49. kép), a negyedik valószínűleg csupán vakablak volt a sekrestye felé eső oldalon (48. kép). Az átépítéssel az oltár felett lévő ablak is vakablakká változott, a stallumok felett lévő kerek ablakok eltűntek (67. kép). A kápolna egyedüli világítási forrása a stallumsor fölé helyezett új nagy ablak lett. Ez a változtatás persze a világítási viszonyokat erősen megrontotta és így a kápolna interieurje, mely már korábban a kupola laternájának a pusztulásával elvesztette egykori teljes világítását, most még jobban elsötétedett.

Az archivoltokon, illetve az óriás pilasztereken széles architráv nyugszik (70. kép), ennek frízét a dedikációs felirat gyönyörű metszésű bronzbetűi díszítik. (Széless föl. 8.: inscriptio literarum trabalibus Majoribus litteris cupreis incisis marmori.) Az architráv felett lunetta- mezők ívelődnek egy-egy kerek ablakkal (55. kép), a pendentif-közökben (54. kép) pedig kerek mezőkbe foglalt címerekkel: az oltár felett balról (in cornu Evangelii) Bakócz Tamás címere (85. kép), jobbról (in cornu Epistolae) II. Ulászlóé (86. kép), a szemközti oldalon pedig balra ismét Bakócz Tamásé (87. kép) és jobbra Szathmáry György pécsi püspöké (88. kép). Mathes34 még egy Szathmáry címerről tud, melyet a szétbontáskor a falban találtak és utóbb befalazták a kórus feletti kerek ablakba. Ez most nem látható, valószínűleg azért, mert a töviskoszorús szív barokk domborműve elfedi. A pendentifok felett következik a gazdagon tagolt koszorú-párkány (48. kép). Egészen idáig fel, a kápolna minden építészeti tagolása, — a pilaszterek, az archivoltok, a párkányok, a pendentifok, — mind vörösmárványból faragott, a tagolások közötti falmezők pedig csiszolt vörösmárvány lapokkal vannak burkolva.35

Ez a csodaszép, nemes anyag és ennek az anyagnak páratlan technikájú feldolgozása minden időben csodálattal töltötte el a szemlélőket. Mathes (p. 56.), a szétbontás szemtanúja, magasztalja a márványlapok összeillesztésének bámulatos technikáját: „videbimus earn ex pluribus centenis frustis constantem quae mortario exquisito ita coagmentata erant, ut unum quasi corpus effecerint.” A csiszolt vörösmárvány burkolat ragyogó szépségét Oláh Miklóstól elkezdve mindegyik utazó kiemeli. Ursinus Velius porphyr-kőnek nevezi. Stephan Gerlachot tükörszerű fényessége ragadta meg, ugyanígy Tholdalaghy Mihályt, aki „igen szép veres habos márványkövekkel borított” kápolnának nevezi. Evlia Cselebi keleti fantáziája szinte nem tud betelni a „rózsaszínű” márványlapok szépségével. Széless György (föl. 36.) tollából is csak úgy áradnak a dicsérő szavak, amikor leírja a márvány üvegszerű csiszolását, tükörszerű ragyogását (ex marmore politissimo ut vitra, splendicantia ut speculum) és elragadtatva jelenti ki, hogy ilyet seholsem látott, ilyenről nem is olvasott és nem is hallott.

Nem kevésbé csodálták a kápolna gyönyörű faragványait, a cannelurás pilasztereket (75. kép), a Bakócz-címeres pilaszterfejeket (83. kép), az ív-közök bőségszarukkal, levélindákkal díszített finom domborműveit (77—81. kép) és különösen a fülkék archivoltjainak rozettáit (76. kép), amelyek ércszerű keménységgel válnak ki az alapmezőkből: „prominen- tibus folijs rosarum et exectis e marmore non adhaerentibus extremitatibus séd velut distinctae laminae ferreae vei cupreae marmori adglutinarentur quasi pendulis et viva eminentia folia imitantibus ut solent articsokarum Hyspanicarum folia eminere” — mint Széless írja (föl. 26.). Vályi András (1796) figyelmét is megragadták a kápolna falai, melyek „tsudálkozásra méltó mesterséggel készült márványokat mutogatnak”. A faragványok szépsége nem volt hatástalan még a művészekre sem. Isidore Canevale 1761-ben szinte látható szeretettel rajzolta részletformáit, a finom profilokat és a nagy rozettákat (37—45. kép).

A kápolna tiszta márvány belsejéhez méltó volt a koszorúpárkány felett emelkedő kupola (48—49. kép), mely a szemtanúk egybehangzó tanúsága szerint aranyozott bronz23