Balogh Jolán: Az esztergomi Bakócz kápolna - Magyar Műemlékek (1955)

Capellae perpercerit”. Az 1788-as canonica visitatio egyenesen az ország legkiválóbb emlékei közé emeli „pretio matériáé et elegantia artificii”. Baranyay Ferenc pedig 1820-ban úgy véli, hogy a jelenkor művészei számára is igen becses (cum non parva artificum hodiernorum meditatione conspicuum).

Barkóczy hatalmas gondolatát, az új székesegyház építésének a tervét, a XIX. század elején Rudnay Sándor hercegprímás vetette fel újból és szívós kitartással meg is valósította. Ezzel kapcsolatban a Bakócz kápolna problémája újból előkerült, a küzdelem érette és ellene ismét kiújult éspedig nagyobb hévvel, mint valaha, úgyszólván életre-halálra. Kezdetben igen békességesen és barátságosan indult meg a dolog. 1820 tavaszán a prímás esztergomi szállásán, a volt jezsuita kolostorban, vendégül látta a káptalant és ez alkalommal a Barkóczy- féle tervekkel együtt kivonultak a várba és ott a helyszínen mindent alaposan megtekintettek. Majd visszatérve, az ebédlő nagyasztalán kiteregették a Barkóczy-féle tervrajzokat, felállították a Barkóczy-féle modelleket és valamennyit hosszasan szemlélték. Ennek eredményeképpen a prímás ismételten kijelentette: „debere illud planum ire in effectum”. Kevéssel utóbb a káptalan 1820. május 18-iki consistoriumi ülésén leszögezte, hogy „Planum Primatis Barkóczy in genere adoptabatur”. Ezek a tervek — mint fentebb láttuk — semmi veszélyt sem rejtettek magukban a Bakócz kápolna számára. A baj csak ott kezdődött, amikor ettől eltértek. Ez pedig gyorsan bekövetkezett. A prímás 1820. június 28-án Ludwig van Remy bécsi építészt új tervek28 elkészítésével bízta meg, majd később, de még ugyanez év őszén Paul Kühnelt. Remy tervén a Bakócz kápolnának semmi helye sincs, noha Remy a Barkóczy féle terveket tanulmányozta.29 Kühnel viszont nem kerülte meg ezt a fontos problémát és igyekezett meg is oldani. Két tervrajza maradt, mindkettő 1821-ből. Az elsőn (29. kép) nyilvánvaló a Barkóczy-féle tervek hatása és ennek értelmében a kápolnát meghagyta eredeti helyén, eredeti állapotában, homlokzatával és sekrestyéjével együtt, csak úgylátszik valami külső burokkal kívánta körülvenni és így stílusban hozzáilleszteni a többi épületekhez. A székesegyházzal folyosóval kötötte össze, a másik oldalon pedig hasonló pendant-épületet tervezett. 1821. március 4-én a prímási geometra. Pátzik György, a prímás, a káptalan és Kühnel építész jelenlétében kimérte az épületek helyét. Ez feltehetőleg még a fenti tervrajz alapján történt. Röviddel azután gyökeresen megváltozott a helyzet. A káptalan Annalesei szűkszavú tárgyilagossággal jegyzik fel a tényt: „Planum absque consilio Capituli adoptatum est et piano Barkóczyano plene recessum fűit”. Ez pedig végzetes lett a Bakócz kápolnára nézve. Kühnel még ez évben új tervet (30. kép) készített, melyet jelzése szerint 1821. június 2-án fejezett be. Ezen már a Bakócz kápolna önállósága megszűnt, teljesen bele van építve a tervezett új székesegyházba, de még mindig az eredeti keleteléssel és talán még a régi sekrestyével. így látjuk ezt 1822-es részletrajzán(31. kép) is. Ez a megoldás legalább némileg biztosította volna a kápolna belső terének eredeti egyensúlyát. A lebontása és az átépítése azonban elkerülhetetlenné vált. Annál is inkább, mert a prímás az új tervek érdekében elrendelte, hogy a várhegy szintjét 2—6 ölnyire (3,80—11,40 m) hordják le, tehát még mélyebbre, mint ahogy Barkóczy idejében a nivellálást megkezdték. Parancsát végre is hajtották „herkulesi munkával és rendkívül nagy költséggel” (herculeo laboré abnormique sumptu). Az 1834-es keresztmetszet (35. kép) szintjelzései jól szemléltetik ezt a nagyszabású, de a kápolnára nézve végzetes munkát. Ezen a rajzon az első vonal a régi székesegyház szintjét jelzi, a második a Rudnay-féle planírozást 1822-től kezdődőleg; a kettő közé esik a Barkóczy-féle nivellálások alkalmával elhordott réteg. A Rudnay-féle planírozás azután jóval mélyebbre ment. Ennek következtében a Bakócz kápolna olyannyira kimagaslott az öt ölnyire (9,50 m) emelkedő dombján „quod prospectui Metropolitanae Ecclesiae offecisset”. (Vö. 35. kép.) Tehát el kellett a helyéről távolítani. Ez a terv először 1821-ben merült fel, talán éppen Kühnel fentemlített 1821. június 2-án kelt rajzával kapcsolatban. A káptalan nagy aggodalommal szemlélte ezeket a tervezgetéseket.

18