Balogh Jolán: Az esztergomi Bakócz kápolna - Magyar Műemlékek (1955)

oklevéltől kezdve csodáló és magasztaló megjegyzéseken keresztül kísérhetjük figyelemmel. Bakócz halála után az esztergomi káptalan (1527, 1534), majd később Werbőczy kancellár (1530) egyformán „opere sumptuoso erecta” épületnek vallják, 1535-ben pedig a káptalan küldöttei „laboribus sumptuosissimis extructa” épületnek nevezik. A XVI—XVII. századi leírások, feljegyzések is mind egyhangúlag magasztalják. A humanista íróknak és a császári követségek tagjainak egyformán megakadt rajta a szemük. Már a török uralom előtt többen megemlékeztek róla. Először Ursinus Velius, I. Ferdinánd király történetírója szólt róla nagy elragadtatással (1527). Azután Oláh Miklós humanista (1536) „opus sane magnificum et pretiosum”-ként magasztalta és pontosan leírta. Hasonlóképpen nagy csodálattal nyilatkozott róla Christoph Carlowitz 1542-ben és valamivel később Szerémi György (1545—1548) emlékirataiban (valde pulchram et opulentam). Utána következik a török idők utazóinak hosszú sora: Franciscus Omichius (1572), aki kiemeli, hogy római módra, azaz renaissance stílusban épült (auff die Römische Art gebawet), azután Stefan Gerlach (1573), akit valósággal megbűvölt a kápolna szépsége (ein herrlich und praechtiges Werck), majd Salamon Schweigger (1577), Reinhold Lubenau(1587), Wratislaw báró (1591), Nicolaus Gabelmann (1595), Jacob Hoefnagel (1595) és Jacques Esprinchard(1597); aXVII. században pedigTholdalaghy Mihály, az erdélyi fejedelem követe (1627), Rozsnyai Dávid, erdélyi török Íródeák (1663) és Paulus Taíferner (1666). Végül az utolsók között jelentkezik a török Evlia Cselebi (1663), aki színes, keleti stílusban valóságos dicshimnuszt írt a kápolnáról, a gyönyörű „rózsaszínű kupolás épületiről.

A törökök nemcsak csodálták a kápolnát, hanem fel is használták. Mikor 1543-ban Esztergomot elfoglalták, maga a szultán, II. Szolimán nem kisebb mesterrel, mint Szinan építésszel a mohamedán kultusz céljaira alakíttatta át még ugyanebben az esztendőben. Mimber, mihrab, mahfíl és kürszi, azaz imádkozó fülke és kisebb-nagyobb szószékek kerültek a renaissance kápolnába. Melléje pedig minaret épült (Evlia Cselebi 272 1.), mint ez az 1683-as rajzon (9. kép) és több metszeten látható. Egyes metszeteken (Lerch-Nypoort 1683.— 10. kép; Sandrart 1684. — 11. kép) pedig a kápolnát is annyira átrajzolták, hogy teljesen törökös külsőt kapott. Ugyanezidőtájt Boethius (1686) egyenesen török mecsetnek vélte. Igen jellemző, hogy a centrális, kupolás építkezésekhez szokott szultánnak éppen a hasonló szerkezetű Bakócz kápolna tetszett meg, nem kevésbé az, hogy átalakítását arra a Szinanra bízta, aki a centrális építkezések nagymestere22 volt (1489—1578). Szinan művét a visszafoglalás rövid ideje alatt (1595—1605) a keresztyének a kápolnában hagyták „mivel szépségét megszerették” (Evlia Cselebi). Utóbb a törökök nem csupán kultusz-célokra használták fel, hanem egyesek ide is temetkeztek (Mathes p. 42.). A török uralom idejében (1543—1683) számtalan látogató kereste fel a kápolnát, mint Esztergom nevezetességét. Erről tanúskodnak a bekarcolt nevek ezrei a márványfalakon. Timon Sámuel (1715) úgy tudta, hogy a törökök engedélyével évenként még a búcsúsok is felsereglettek.

Evlia Cselebi ott tartózkodása után a török már nemsokáig birtokolta a várat. A felszabadító csapatok 1683-ban visszafoglalták. A Bakócz kápolna ezt az ostromot is — mint a korábbiakat (1542, 1595, 1605) — épségben vészelte át, bár a székesegyház túlnyomó része romba- dőlt. Az első hírt róla maga a győztes vezér, Sobieski János lengyel király adta, aki 1683 október 28-án jelentette XI. Incze pápának, hogy a Tedeumot ugyanezen a napon a várbeli régi és ritkaszép kápolnában (sacello nihilominus singulari, et maximé ex antiquo ornato) tartották. Sobieski ebben az 1595-ös ostrom győzelmes hadvezéreit követte, akik a hálaadó misét hasonlóképpen a Bakócz kápolnában mondatták (Ephemeris 1595), mint olyan épületben, amelyik a szétlőtt templomok között egyedül volt alkalmas erre a célra. Az 1683-as rajz (9. kép) és néhány metszet (Lerch-Nypoort — 10. kép; Sandrart — 11. kép; Nypoort — 12. kép; Birkenstein— 13. kép) is tanúbizonyságot tesz a kápolna épségéről és megnövekedett jelentőségéről, mely a városképben is döntően érvényesült.

12