Lőrintzy Rezső: Az Esztergom sz. kir. Városi kórház viszonyainak ismertetése (1861)

31

rillt a következők volnának teendők, hogy a kórház mint átalános fenn állhasson; minthogy a mondottakból világos: miszerint átalánosnak maradnia kell.

Mindenekelőtt a sinlődő emberiség ápolásával gazdagodni senkinek szabad nem lévén, ha találkoznék is vállalkozó, ez haszonnélkiil nem fáradna, hasznot pedig húzni a város ily szent czélok mellett nem engedhet ; — ha pedig a vállalkozó gyarapszik, megsin- li az intézet, — ily nemes kötelességeket a közbizalom jól kezelten csak a város kezeiben tudhat.

Oly vállalkozónak, a ki hat évig gondnoka volt a kórháznak , a ki már évek előtt a kórház fenn nem áll- hatása siránkozásaikor, úgy szinte a jelenlegi általam is olvasott és aláirtt theoretikus terv nyomán, a kórházat magára vállalni kész lenne, nézetem szerint a tiszta hasznot látnia kell; már pedig ez az előbb említettem humanitási szemponttal öszve nem fér; vagy ha már éppen a kórházból haszon háromlanék, miért tegye azt magány ember zsebre, és miért nem a város ?

A kórház maradjon a város kezelése alatt; magány vállalkozónak nem lehet átadni; mert ha ily szent intézetet áruba bocsájtunk, — mit feltételezhetünk majd közönyösb városi birtokoknál?!

A nyilvános kórház a város birtoka maradván mindenek előtt oly részrchiijlatlaii bizottmány volna kinevezendő, mely igazság szeretetének pallosával, a birtokomban lévő kórházi naplók használata mellett a gordiusi csomót megoldaná az az, a be nem szedett pénzeknek, a kórház pénztárábai befolyását eszközölje; a kórházi tőke kamatjainak, a jótékony mulatságok, — adakozások — hagyományok és büntetésekből be folyt és az ápolásérti beszedett pénzeknek mire költését megvizsgálja. Hogy azután kimutattassék mi a kórház tevőleges és tagadólagos birtoka, és hogy a tevőleges mennyivel múlja felül a tagadólagost;