Lőrintzy Rezső: Az Esztergom sz. kir. Városi kórház viszonyainak ismertetése (1861)
27 Ötödik pont. A kórház zsengéjében mint már azt élőbeszédemben emlitém néhai Effner sebész a fizetéseseket, Cserno János sebész úr pedig a szegény vagyontalanokat gyógyította 1846-ban, az akkori kórház igazgatótól én szólhattam fel nehezebb eseteknél az intézetet látogatni — forradalom alatt a külön katonai osztályt én kezeltem, a katonai osztály megszüntetvén, a községtanáes és főpolgármesteri hivatal által felszólitattam a polgári kórházban szenvedőket Csernó János sebész úrral ellátni. Ez tartott 1853-ik évi marczius 16-ig a midőn rendez- tetvén a kórház, fizetéses orvosának kineveztettem 120 ezüst forint fizetéssel, Cserno városi sebész úr pedig 80 ezüst forint fizetés javitással; és noha azon fáradságért és felelősségért — mely ezen csekély fizetéssel egybekötve volt — az semmis fizetésnek vala tekintendő, mégis 1857-ik évi November 15-ik napjáig igen szivesen és örömest csak az intézetet virágzásra hozni kívánó egyszerű okból, magam feláldozásával elláttam Csernó János sebész úrral. De akkor a N. M, Helytartóság már értesitve lévén a késedelmes és hanyag kezelésről, öt nyomatott tábla illetőleg jegyzőkönyv kitöltését minden beteg fölött, hogy az orvosok Írják, követelte, az az : többet Írnoka lettem volna a kórháznak mint orvosa, mert Csernó úr a német írásban és kifejezésekben gyakorlatlan lévén, magamnak kellett volna mindent írni, és igy legnagyobb részét a napnak a kórházi irodában tölthettem volna. Ha tehát e 120 forint fizetésű állomás (a melyből megélni nem lehet) kivánatainak eleget tenni óhajtok, úgy akkor városi gyakorlatomat kellett volna elhanyagolni, pedig ki kívánhatta volna azt tőlem ? ez volt tehát lemondásom egyszerű oka; — lemondásom
