Lőrintzy Rezső: Az Esztergom sz. kir. Városi kórház viszonyainak ismertetése (1861)
22 A hanyag és rendetlen kezelés sötétségében némely egyén nem a kötelesség pontos teljesítésével, hanem a kórháznak elkerülhetlen bukása szüntelen kürtölésével kívánta a felvilágosodás mécsét meggyujtani. Annyi évek során ezen hamis hír terjesztéshez szokván fülünk, utoljára már magam is a valótlan rebes- getéshez simulván, azt elhinni akartam, és igy azon rögeszménél fogva: a mely állat veszett nevét kiáltják, vesznie kell, az uj kórházi bizottmány annélkül: hogy a múltakat megvizsgálta volna, annak bukása elkerülhetlenségét kimondotta és február közepe táján tartott közgyűlés alkalmával a kórház legfájdalmasabb oldalát, annélkül hogy csak egy egyén lett volna felvilágosítva a volt kezelés mivoltáról, annélkül hogy egy egyén lett volna beavatva, mi teheti az intézetnek vaíódi károsítását, csak hogy a volt — bizonyára leggazdaságosabb kezelésre szorított intézményeket’ mivel azok, ha mindjárt jók is, — de a múlt tizenkét év alatt születtek, pedig a jók úgy is oly nagyon gyérek voltak köztük, első hevében megsemmisíthesse, egyhangúlag a kórház nyilvános állását eltörülni határozta, azon feltétel alatt ha a N. M. Helytartósághoz intézendő' kérdésre, váljon fog-e az álladalom ezentúl a jöttment utazókért, és vagyontalan szegényekért ápolási kárpótlást eszközölni, tagadólagos felelet jönne. A felirat megtétetett, de el sem várván a N. M. Helytartósági feleletet, mivel azt némely egyén úgy akarta, a kórház mint polgári, de nem nyilvános kórház kezeltetett, és igy a kényszerítve csak humanitási tekintetből felvett vagyontalan betegekért már senki sem fizetett. — Uraim! ily szép, tiszta, és városunknak dicsőségére váló intézetet, mely rendes kezelés mellett soha sem bukhatik, de jövedelmez, egy
