Lőrintzy Rezső: Az Esztergom sz. kir. Városi kórház viszonyainak ismertetése (1861)
19 Találkozott több ily egyén, ki nem kenyér keresetből, hanem a szent ügy kedviért ezen fizetés mellett igen lelkiismeretesen megfelelt volna feladatjának, de a conservativ része a tanácskozásnak félt, ne hogy a régi schlendrianismuson legkisebb csorba töressék, nehogy a már fentebb leirt kezelés titok szekrényébe egy idegen beletekintvén, az év tizedeken által gyakorlatban volt eljárást megszentségtelenitse, vagy nehogy talán ezen valóban mysteriosus pénz manipulátiót más, — ki erre még fel nem avatott, — megtanulhassa, jobbnak vélte a már úgy is a pénzzel foglalkozó, terhelt pénztári hivatalra ezen újonnan felállítani szándéklott hivatalt átruházni, és a fizetést, mely ezen új hivatalra szánva volt a pénztári hivatalnokok közt felosztani. Mi meg is történt. Hogy osztatott fel a fizetés nem tudom, de a pénztári fizetések táblájából láthatni; hihetetlen ugyan, de még is megtörtént! Most boldogítottuk csak a kórházat! fizettük a pénztári hivatalnokokat, kiknek elég a maguk gondja, egy hivatalnok helyett, ki egyedül kórházi ügyünkkel foglalkozott volna. A pénztár úgy mint eddig fizetés nélkül, most fizetéssel vette be a hozott pénzt, ezen kívül tekintetes Sziklay Jósef úr által fáradsággal kiállított felvételi utalványát a pénztári folyó számmal bélyegezte, a számlák alá nevét is irta---------de bezzeg a N. M . Helytartósághoz küldeni elmulasztott és újonnan a folyó év negyedre öszvegyüjtött számlákat annál is inkább, mivel a külföldieket német nyelven kellett eszközölni, senki sem akarta a húzott fizetés mellett is kötelességévé tenni, ha csak tekintetes Sziklay Jósef úr ezt is Isten nevében magára nem vállalta volna. Más dolgozott, más szedte az epret. S igy ott voltunk a hol az előtt, csak azon különbséggel, hogy a már fent leirt kezelésért a pénztári hivatalt még fizettük is, ki még finomabb lábra akarván 2*
