Beliczay Gyula: Az Esztergom Kir. Városi önkéntes tűzoltóegylet huszonöt éves története (1894)

79 a szükséges eszközök időnkénti beszerzésére és a tűz­oltó intézmény tovább fejlesztésére forditattak. Hogy pedig a tűzoltó-egylet által igényelt fenntar­tási költségek ne egészen a város közönségét terheljék, főparancsnok gondoskodott rendkívüli jövedelmi forrá­sokról is. így a többek közt a kereskedő társulatnál kiesz­közölte, hogy a boltőri szolgálatot fizetéses-tűzőrők tel­jesítsék, a kik külömben is éjjeli tűzőri szolgálatban lévén, egyúttal a boltok feletti felügyeletet is gyakorolhatják. Miután a kereskedő testület boltőrei ekként feles­legessé váltak, ezeknek járandóságai a tűzoltó egyletnek engedtettek át, mi által az egylet e czimen évenként 250—300 frt biztos jövedelemhez jutott, a mely tűzoltó eszközök beszerzésére s a meglévők jó karban tartá­sára forditatik. E mellett, hogy a vész esetén szükséges fuvarok­nál is megtakaritás eszközöltessék, másrészt pedig, hogy a tűz kiütésekor ne kelljen az egyletnek előfogatokról gondoskodni, a melyek a szükséges eszközöket gyorsan a helyszínére szállítják, a főparancsnoknak sikerült a város képviselő testületénél kieszközölni, hogy egypár ló a tűzoltó-egylet rendelkezésére bocsáttatott. Az ily és egyébb módoni takarékoskodásra s minél több jövedelmi források nyitására felette nagy szüksége is volt az egyletnek; mert habár a város közönsége 1500 frtnyi tekintélyes összeggel járul annak évi fenntartásához, mégis az nem elégséges arra, hogy abból összes szükségleteit fedezhesse, mert az egyletnek évenként 2—3000 írtra van szüksége, hogy önként vállalt emberbaráti kötelességének, alkalmas és folyton jó karban tartott eszközök segélyével sikeresen eleget tehessen, s igy kénytelen más jövedelmi forrásokról is

Next

/
Thumbnails
Contents