Beliczay Gyula: Az Esztergom Kir. Városi önkéntes tűzoltóegylet huszonöt éves története (1894)
48 tolát, hanem szerencsések vagyunk már több mint egy évtized óta mint magas és bőkezű Pártfogónkat a legalázatosabban tisztelhetni. Fogadja tehát Főmagasságod igaz tiszteletünk és szeretetünk eme kinyilvánítását kegyelmesen. Kérvén a Mindenhatót, hogy drága életét Hazánk az egy és igaz katholika egyház javára és örömére tartsa meg az emberi kor legvégső határáig! Legmélyebb tiszteletünk kifejezése után maradtunk Esztergomban az önkéntes tűzoltó egylet igazgató választmányának 1882. évi junius 14-én tartott üléséből. Főmagasságu herczegprimás kegyes atyánk legalázatosabb szolgái. Ezen időben az egylet Mayer István püspököt is feliratilag üdvözölte 50 éves papi jubileuma alkalmából. Ezek után főparancsnok a többek közt mint nagy fontosságú dolgot, a vizkérdés megoldását tűzte ki feladatául, s ebbéli czélját egyelőre úgy vélte elérhetőnek, hogy ha több rendbeli oly szerkezetű közkutak állitatnak fel a város külömböző pontjain, a melyek alkalmasak lesznek arra, hogy tűzvész esetén azokból a Hyd- rofor segélyével a vizlajtok minél gyorsabban megtölthetők legyenek, E végből a Széchenyi téren, a kisduna partján és a kerektemplom előtt, állitattak fel ily közkutak, az óhajtott czélnak teljesen megfelelő szerkezettel és berendezéssel. És miután az egylet által sok ezer forint kiadással beszerzett drága tűzoltó eszközök és egyéni felszerelvények, a Bárány vendéglőben az egylet által birt helyiségekből a városház udvarán lévő favázas s ezért tűzveszélyes szűk kamarában zsufoltattak össze, ezen helyiség pedig e czélra egyátalán nem volt alkalmas, a
