Beliczay Gyula: Az Esztergom Kir. Városi önkéntes tűzoltóegylet huszonöt éves története (1894)

30

Tekintve azon köztudomású tényt, mely szerint az esztergomi önkéntes tűzoltó egylet működő csapata nemcsak a rend fentartása és a vízzel borított lakosság vagyonának megmentése körüli szolgálatát felajánlotta, hanem ezen önzetlen áldozatkészségét az árviz tartama alatt nemeskeblüleg számos helyen érvényesítette is, ezen a polgári erények közé sorozott nemes tette jegyzőkönyvileg megörökitetni és e tanács részéről méltó elismerés nyilvánitatni határoztatván, az jegyzőkönyvi kivonatban Beliczay Gyula ügyvéd urnák mint az esztergomi önkéntes tűzoltó csapat főparancsnokának kézbesitetni rendeltetett.

Kiadta:

Takács Géza s. k.

főjegyző.

Ezen az indokolatlan mellőzés után nem várt elismerés, az egylet kebelében igen jó hatást szült s buzdításul szolgált a tagoknak emberbaráti kötelességük minél nagyobb mérvbeni teljesítésére.

Az ilyképen felvillanyozott egylet teljesen képessé tétetett arra, hogy magasztos feladatát a legnagyobb veszélylyel szemben is minden aggodalom nélkül teljesíthesse s azért nem is volt rá eset, «hogy a kigyult s az egylet megjelenésekor lángban állott épületeken kívül több is leégett volna, mert a tűzoltás egy és ugyanazon időben nemcsak a védelemre szorítkozhatott csupán, hanem a tagok túl elégséges számánál és munkabíró erejénél fogva a támadás s a tűz tovább terjedésének meggátlása is, teljes sikerrel volt a hatalmas eszközök segélyével eszközölhető.

Ezen idő alatt vagyis 1874—1879. években következő tűzesetek fordultak elő:

A kis piaczon az Ácsné-féle emeletes ház tetőzete, — a Vízivárosban az apácza zárda gazdasági épülete,