Pór Antal: Az Esztergam-várbeli Szent István első vértanuról nevezett prépostság története (1909)

szerzett vala, egy vörösbőrbe kötött Missale Romanummal egyetemben a győri székesegyháznak hagyott. Egy piros, aranyszövet- böl készült oltárkárpitot (antipendium) az Úrteste nagyszombati oltárának rendelte adatni az alsódiósi határban vett réttel, azon- képen szőlőcskéjével együtt, melyet in promontorio Nagistegi (Nestich?) 45 forinton vásárolt, minthogy ez oltárnak ő volt a gondozója.

Meg nem feledkezett Pisky János Csanádi püspökről, régi barátjáról, kit emlékül egy ezüstbe foglalt fmdzsával ex terra sigillata fictili tisztelt meg; nemkülönben Rozsnyay János szentszéki jegyzőről, kinek szintén egy kiviil-belül arannyal futtatott ezüstfindzsát hagyott, in cuius imo fundo effigies iacentis conspicitur. Csőgér Gergely győri jegyzőről is megemlékezett, azon- képen P. Vodiskának, rendes gyóntatójának szintén ezüstcsészét adatott emlékül, melyet maga is Suskouth Jánostól (?) kapott, fekete, bajor szövetből (ex materia Rawarin) készült köpönyegével együtt.

Megjegyzendő, hogy Eőythe hat lovat tartott, négy kocsija volt; volt hímzett ágyneműje, ezüst mosdótála a hozzávaló ezüst kannával; még Győrből hozott két díszes asztalt, az egyik márvány, a másik összetolható (complicabilis), hét bőrrel bevont és tizenkét díszes ebédlőszéke.

Apróságok ezek, melyek korjellemzők és főpapunk előkelőségét, jó ízlését és baráti körét jellemzik, amiért ez aprólékos dolgokat sem akartuk elhallgatni, hisz eddig úgy is keveset tudtunk e derék férfiúról.

Ezen végső intézkedése végrehajtóiul Rosnyák István pécsi püspököt és Mihályi István esztergami kanonokot kérte meg, kikhez segítőnek élemedett bizalmasát, Somogyit rendelte, hogy főleg a szegényeknek szánt hagyaték elosztásánál szolgáljon nekik.

Végül az Úr Jézus Krisztus irgalmáért és a boldogságos Szűz pártfogásáért, megható bensőséggel folyamodik.

A végrendelkező kérelmére a főkáptalan hozzá küldötte két tagját: Mihályi István gömöri és Rordács György honti főespereseket, kiknek jelenlétében a végrendeletre rányomták hitelesítésül a főkáptalan pecsétjét. Ez 1639. évi május 9-én történt. Pozsonyban 1640. évi június 6-án Lósy Imre esztergami érsek sajátkezűleg a végrendelet hátára írta, hogy azt a királyi rendelet és a zsinati határozatok értelmében jóváhagyja és megerősíti. Ami kétségtelen jele annak, hogy Rőythe Miklós ekkor már nem élt. Mely napon

82 BÔŸTHE MIKLÓS PRÉPOST