Pór Antal: Az Esztergam-várbeli Szent István első vértanuról nevezett prépostság története (1909)
78 BŐYTHE MIKLÓS PRÉPOST kanonokot: Bordács György honti főesperest és Szentbenedeki Ferencet küldötték bizonyságul a kötéshez.1 És mind e vagyona: «bor, búza, zab Nagyszombaton és Pecsenicen, arany, ezüst, kancsók, poharak, kanalak, villák, ruhák, asztali szerek, dísztárgyak, abroszok, törülközők, asztalkendők, aranygyűrűk és egyebek» általános örököseivé régi' barátait, a szegényeket, kiket adományaival harmincnyolc év óta magához láncolt, a nagyszombati és győri koldusokat, keresztény foglyokat, a szégyenlős kéregetőket, a nagyszombati, szakolcai, galgóci, nyitrai, pozsonyi, soproni, szombathelyi és kismartoni szentferencrendi kolostorokat rendelte egyharmadrészben ; a másik harmadot a nagyszombati papnevelőintézeteknek hagyta azzal, hogy nehány papot neveljenek a sági prépostsághoz tartozó plébániák részére, különösen esedezvén Lósy Imre érseknek, ki elődje vala a sági prépostságban, hogy e rendelkezését jóvá hagyni méltóztassék ; a harmadik rész pedig cselédjeinek jusson, nevezet szerint Somogyi Jánosnak, mívelt embernek, ki több mint huszonöt év óta, kikötött bér nélkül híven és tisztességesen szolgálta. Hasonlóképen gondoskodott Egerszegi Mártonról,2 ki nyolc év óta állott szolgálatában és betegsége alatt éjjel-nappal ápolta; nemkülönben .Geszti Györgyről, ki tehetsége szerint öt évig forgolódott körülötte. Reá hagyta a eso'íár-szőnyeget is, mely a kis szobában az asztalt takarta. Megemlékezett továbbá összes barátairól és mindazokról, kik némi viszonyban állottak hozzá. Lósy Imre érseknek, mindenkoron kegyes főpapjának azt a kivül-belül arannyal futtatott ezüst kancsót ajánlotta föl, a legnagyobbat valamennyi kancsói közül, melyet néhai Pázmány Péter bíboros hagyatékából a főtiszteletű végrendeleti végrehajtók tekintettel, hogy három évig volt helytartója, az ő ezüstnemüjéből juttatott neki, esedezvén, miszerint e csekélységet kegyesen fogadni, jelen végső rendelkezését pedig megerősíteni kegyeskedjék. Drágakövekkel ékített mellkeresztjét a lánccal együtt, melyet Sárvári nevű nagyszombati lakostól 350 talléron vett, a főszékesegyháznak hagyta. A főszékesegyház kincstára a szépszámú főpapi keresztek közt, mint a legszebbet mind e napig gondosan őrzi 1 Észt. káptalan orsz. levéltára 15. jegyzőkönyve, 216. 1. ded. 1639. januárius 21. 2 Erre maradt «rác paplana» is.
