Pór Antal: Az Esztergam-várbeli Szent István első vértanuról nevezett prépostság története (1909)
60 BŐYTHE MIKLÓS PRÉPOST ben kinevezte esztergami kanonoknak, 1628. október 8-án pedig szentistváni prépostnak. 1631-ben veszprémi püspök, 1687-ben egri püspök, közben kancellár lett, míg végre 1642. november 18-án az esztergami érseki székbe emelkedett. Főpásztor korában legfőbb törekvését az képezte, hogy tanítás, nevelés és térítés által mentül többeket nyerjen meg a katholikus egyháznak. Mint az országnak legelső főura, a kormányügyekre is nagy befolyást gyakorolt. A bécsiek ezenkívül azt rótták föl legnagyobb hibájául, hogy magyar volt minden izében, ki nemzetére sokat tartott. A vasvári békében alkotmánysértést látván, megvillant agyában a gondolat: Rómába menni és ott fejezni be életét, hogy «ne lássa többé Magyarországon a rettentő bomlást s a németek garázdaságát». Mégis Pozsonyban halt meg 1666. január 30-án, ahol el is temettetett.1 Jakussich Györgyről, ki Lippaynak a szentistváni prépostság- ban utóda, Bőijthének pedig előde volt, már föntebb megemlékeztünk. Bőythe Miklós élete soráról nem sokat tudunk. Származására nézve — úgy tetszik — erdélyi. Nagy Iván2 két Böjté családot ismer, mindkettőt Erdélyből valót: egy székelyt Fel-Dobolyban, a Háromszékben (ez már kihalt) ; mást Fogaras-vidéken, mely még él. Ha Erdélyből jött is ki a család — ami merő fölvét, noha kétségtelen, hogy címeres nemes ember volt, gazdagon aligha jött ki,3 minthogy Bőythe rokonai, kikről végrendeletében megemlékezett, középsorsú mesteremberek. Volt egy húga Győrött, anyja testvérének leánya, kit sohase látott ugyan, nevét se tudta, valamely molnár felesége ; ennek száz magyar forintot hagyott azzal, hogy ebből részt adjon testvéreinek is. Séllyén (Seliae) két hajadon rokona vala, néhai Vörös Miklós leányai, kiknek visszaengedte a huszonöt tallért, melyeket atyjok neki végrendeletileg hagyott és ezenfölül ötven magyar forintot rendelt részökre, megemlékezvén a jótéteményekről, melyeket gyermekkorában elődeiktől (ab ipsarum majoribus) élvezett. Ezen Vörös Miklós tehát jobb módban lehetett, de 1 Kolldnyi i. m. 230. 1. 2 Magyarország családai, II, 226. 1. 3 Erre vall némileg az is, hogy Bőythe pecsétjét, mely az esztergami primási levéltárban (Archivam Saeculare, X, 196. B doboz) föltalálható, nem díszíti nemesi címer, jóllehet volt címere, hanem Jézus nevének szépen összetűzött monogrammja, mely fölött a püspöksüveg és pásztorbot illeszkedik el.
