Pór Antal: Az Esztergam-várbeli Szent István első vértanuról nevezett prépostság története (1909)
54 HANYATLÁS valószínűleg valamelyes sovány kiegyezéssel, önkényesen kivetett bérrel, miből a következő fejezetben előadandókból hímet varrhatunk. — De hogy a tizedszedés a császári kincstár kezén maradt, amaz érdekes jegyzék, mely a szentistváni prépostsághoz tartozó báti dézmáskerület (cultellus) 1572. évi bevételeit és kiadásait tételről tételre, följegyezvén a tizedadó nevét és az általa adott bortized mennyiségét tárgyazza. A jegyzék végén a községi biró neve is ott áll, de ő tizedet nem fizetett, minthogy bőséges szolgálatot tett a tizedszedőnek arra, hogy a fizetség alól fölmentse. Az egységes ürmérték a dézsa (scafeus, scaffa, valószínűleg a német Schaff-ból) vala, mely kitett negyven itcét (médiát, a pint felét) azaz félakót. Megemlítem, hogy a jegyzék szerint amaz, a begyülekezett cseh és morva protestáns papok által már erősen eltótosított vidéken még mennyi a gyökeres magyar név ! Ma már csupa tót a sokkalta gyérebb lakosság és bor helyett nagyrészint a pálinka járja. A jegyzék, mint a mindinkább németesedő alapos rendszerhez illett, fölül is van vizsgálva, de kevés számtani tudással, vagy sok elnézéssel, minthogy a hibák mindig a tizedszedőnek, ez alkalommal Sukal András úrnak szolgálnak javára. Nemes emberféle lehetett Sukal, mert címeres, vagy talán csak jelképes, emblémás gyűrűpecsétet használt. Legtöbb bortizedet fizetett Alsó-Tótbaka (ma Alsóbaka), 449 dézsát és 13 itcét; aztán következett Bát 232 dézsával és ll itcé- vel, Újvár (már mint Vyuár, ma Felsőalmáshoz tartozó puszta) 113 dézsával és 7 itcével ; Elexjalu (ma Élesfalu) 88 dézsával és 2 itcével; Felsö-Zsember 531/2 dézsával és 1 itcével; Alsó-Zsember 41 dézsával; végre Felsö-Tótbaka (ma Felsőbaka) 13 dézsával és 1 itcével. Az egész kerület adott a hibás összeadás szerint — leszámítván a plébánosoknak quarta (helyesebben sedecima) címén kijutott 16 dézsát — 975 dézsát, vagyis 487V2 akót. A báti egyéb termesztmények tizede szintén a szentistváni prépostot illette. Ezt is beszedte tehát a kincstár és kapott 72 szapu kétszerest (elegyes búza- és rozsvetés) és 23 szapu zabot. A kétszerest eladták 75 dénárjával, a zabot 23 dénárjával szapuját, mely bevételből aztán a kiadásokat födözték. A bort nem adták el, amiért ára nincs is följegyezve.1 1 53. f., 4. ny., 20. sz. E jegyzék úgy kerülhetett a szentistváni pré-
