Pór Antal: Az Esztergam-várbeli Szent István első vértanuról nevezett prépostság története (1909)
50 HANYATLÁS képek következők: középen szent Péter apostol, kétoldalvást az Angyali üdvözlet (az Annunciatio : a boldogságos Szűz és Gábor főangyal), alább két apostol és szent Borbála, legalul pedig (Bakócz) Tamás érsek. A gyolcs humeralén (vállkendőn) kívül minden tartozékkal. Van még két rostélyos misemondó ruha és két ugyanolyan dalmatika, vagyis szerpapi ruha, szent Lőrinc ünnepére való. Azon- képen egy szintén rostélyos oltáreleje (antipendium), ugyancsak szent Lőrinc ünnepére való. Egy másik virágos fehér damaszkból készült, a föntebb említett két misemondóhoz hasonló oltáreleje Tamás bíbornok cimerével. A harmadik oltáreleje piros bársony szép aranyrózsákkal. A negyedik oltáreleje szintén piros, arany- és piros selyemszálakkal díszítve.1 Végre még egy violaszinű bársony misemondó ruha minden tartozék nélkül.2 Mint e .leltár ciméből is, mely csupán a prépostságot említi, látjuk, a szentistváni káptalan csak úgy, mint az esztergam-szent- györgymezei és esztergam-szenttamáshegyi társas káptalanok Esztergámnak a törökök által történt elfoglalása után megszűntek létezni. Ezentúl nyomát se találjuk valamelyik társas káptalani kanonoknak. Ennek okát abban kereshetjük, hogy e káptalanok egyházai, ha talán végleg el nem pusztultak is, megszűntek a kanonokok szentélyei lenni ; főleg pedig abban, minthogy Buda és Esztergám elvesztével elapadt az ott elhelyezett tőkepénzek és egyéb fekvő- ségek jövedelme, mely után a kanonok uraknak élniök kellett volna. Igen ám ; de az esztergami szentistváni társas káptalannak egyéb jövedelmei is valának, s e helyt elsősorban a Szántai Ambrus prépost által Hont vármegyében Tótbakán, Újvárt és Báton ajándékozott tekintélyes zálogbirtokok jőnek szóba, itt tehát e birtokok sorsát kell kutatnunk. 1 Későbbi Írás, mely az előszámlált tárgyak léteiét egyenkint megerősítő, hozzá teszi : exstat in ara sanctae crucis. , 2 Megjegyzem, hogy Dankó : «Történelmi és műirodalmi és okmánytári részletek az esztergami főegyház kincstárából» című műve 162. lapján szintén adja az esztergami szent István egyháza própostságának leltárát (ex Lad. 41., fasc. 4. n. 6.), mely hasonló ugyan az általunk közölthöz, de nem egyenlő vele. E két leltár egybevetéséből az tűnik ki, hogy az általunk közölt leltár a régibb, a Dankóé pedig ennek rövidlete.
