Pór Antal: Az Esztergam-várbeli Szent István első vértanuról nevezett prépostság története (1909)
HANYATLÁS 47 jövedelem az ő korlátlan birtokába jutott. Megbomlott az egyházi, megyei és községi szervezet ; megszűntek a kiváltságok, nemesi, polgári, iparos jogok. Ha valaki megmaradhatott is régi birtokán vagy házában, csak olyan «rája» lett, mint a legutolsó zsellér, ki fegyvert nem viselhetett, de még olyan ruhát sem, aminőt akart, hanem csak olyat, aminőt a török törvények előírtak. Ezen átalakulás oly gyorsan ment végbe, hogy a szultán már szeptember 2-án bevonulhatott Budavárra és ott a török mecsetté lett Nagyboldogasszony templomában végezhette imáját. Midőn pedig I. Ferdinánd király követei, Salm és Herberstein, kik nem kevesebbet kértek a szultántól, mint adó fejében Budát és az országot, sehogy se boldogulhattak. Azt hiszik talán — mondották nekik — hogy megbolondult a szultán és elajándékozza, amit kardjával harmadízben megszerzett? A szultán nemcsak semmit sem adott, hanem visszakövetelte Esztergamot, Visegrádot, Székesfehérvárt, János király egykori birtokait. Ez áron akkor talán Ferdinánd békét szerezhetett volna; de nem fogadta el a föltételeket, mert — mint mondá — e helyek átengedése megnyitná a töröknek az utat Ausztria szivébe.1 A szultán pedig állott szavának. 1543. április 23-án Budára s innét Esztergám megvívására indult. Esztergom vár megerősítésére Várady Pál érsék töméntelen pénzt költött, de az őrséget maga a király tartotta és fizette. Valami 1500 idegen zsoldos volt benne Cascano és Salmanca kapitányok alatt, kik kellően föl voltak készülve. A védelem ■ azonban lanyhán folyt, sőt az egyik várnagy vagy főbb tiszt titkos egyetértésben állott a törökkel. így esett, hogy augusztus hó 10-én Esztergám vára a töröké lett.2 1 A magyar nemzet (millenáris) története, V., 223. 3 Acsády Ignác szerint (A m. nemzet tört. V. 244.) Várady érsek az árulásról augusztus 20-án a pápának^ is írt és idézi Theiner, Mon. Hung. I., 654. 1. ; de az idézett helyen annál kevésbbé találhattam valamit, minthogy Theiner csupán 1525-ig közli a vatikáni okleveleket. Ellenben tud az árulásról egy német röpirat, melynek cime : Gründliche und warhaftige Anzeygung wie das Königl. Schloss Gran in Hungern von den Türken belogert, beschossen und eingenommen ist. 1543. (Némethynél : Emléklapok 24.) —- Színűn csausz, Szulejman szultán udvari történetírója is közli Esztergámnak (Uszturgumnak) 1543-ban történt elfoglalását ; hozzá olvasható Evlia Cselebi leírása (Török történetírók, II. 326., III. 264.). — Kimerítően írta le Esztergám ostromát, szép részleteket szővén közbe a védelemről, Istvánfi : Historia regni Hung, liber XV., a kölni 1724. évi kiadás 162. és köv. lapjain.
