Pór Antal: Az Esztergam-várbeli Szent István első vértanuról nevezett prépostság története (1909)
HANYATLÁS 43 V. Hanyatlás. Voltak ugyan az esztergam-várbeli szent István első vértanúról nevezett egyház társas káptalanának hellyel-közzel, mint ez megesik, kellemetlenségei, bajai, de ezek létjogát, fönnállását nem támadták meg. Így értesülünk, hogy Miklós nevű prépostja (1435—1453) zavargós, hosszabb időn át nem adta meg a kanonokokat illető jövedelmet. E miatt természetesen elégedetlenség támadt a káptalanban, melyet úgy oszlattak el, hogy a prépost is, a káptalan is megbízott Miklós egyházi jogtudorban és székesegyházi kanonokban, ki egyúttal Szécsi Dénes bíboros érsek helytartója vala, hogy ő legyen békebiró közöttük, ki aztán úgy ítélkezett: adjon a prépost három szapu búzát a kanonokoknak és fizessen hatvan arany forintot, de nem a kanonokoknak, hanem a szent István egyháza tatarozására, minthogy azok, kiktől a pénzt megvonta, már nem élnek. A jövőben pedig tartozzék a káptalannak évenkint adni 23' arany forintot és két szapu búzát. Ezen «barátságos» egyessé- get a felek annál inkább elfogadták, minthogy különben 1000 arany forint bírságot kellett volna fizetniük.1 Mint kortörténeti adatot említem csupán, hogy László szent- istváni kanonok szobájából elloptak 290 arany forintot (ducatos), melyeket Dénes, ugyanezen káptalan kanonokja bízott reá. A gyanúval Ákos nevű papot s egy világit terheltek, kiket Ibafalvi Tamás szentgyörgymezei prépost, akkoron a kiskorú Hyppolit érsek helytartója elfogatott és börtönbe vettetett. Ott elég kegyetlenül bánhattak velük, mert mindketten elvesztek, Ibafalvi Tamás pedig kénytelen volt a szelídség hiányából származó szabálytalanság alól a szentszékhez fölmentésért folyamodni, amit megkapott.2 Nagyobb baj volt, hogy a budai házakból várt jövedelem, még a törökök betörése előtt mindinkább elmaradozott. Ha ennek okát a politikai viszonyokban, melyek Buda elszegényedését vonták magok után, keressük, aligha csalódunk. 1 Az esztergami fökdptalan házi Itárában, 53. fiók, 1. nyaláb, 11, és 12. szám, de dato Esztergám, 1447. április 17. és szeptember 1. 2 A veszprémi püspökség római oklevéltára, III., 307. ded. Róma, 1488. június 24.
