Klinda Irma: Az édes anyához. Gyermekei neveléséről. (1906)

15

molna azzal a felelősséggel, mi Isten, ember, társadalmi élet, haza és emberiség iránt nehezül gyönge vállaira, amikor pici gyermekét először állítja lábra, az első szót adja ajkaira, első akaratát teljesíti, szóval, midőn szoktatás által gyámolítja, neveli, bizonyára nem szórná szíve szerete- tének aranyozó fényét, sokszor téves irányban.

„A szeretet a legjobb nevelő“ s mert az édes anya bír mindig a legtöbb szeretettel, neki van legtöbb hatalma gyermekének szíve, lelke fölött. Az ő szíve találja el azt a hangot, mely után szívesen indul a gyermek; az ő óhaja az, melynek kijelentésére bármiről is szívesen lemond a kicsiny és nagy, ha anyja szeretetét teljesen bírni akaija. Éppen mert ennyi hatalma van az anyai szeretetnek a gyermekek szíve, lelke fölött, nagy ám a felelőssége is. Bizonyára magasztos hivatás: okos szeretettel oda működni, hogy majd azon a kanyargós, rögös, néha kínos úton is, melynek neve élet, el ne veszítse gyermeke azt az erőtadó talizmánt, mely lelkét a gondok és bajok közepett is fölemeli s ha nem is teszi könnyűvé lépteit, de megóvja a fá