Gábris József: Az alma mater dicsérete (1992)
Bizonyára sokan tudják, hogy kezdeményezésünkre 1991-ben alapítvány jött létre, mely feladatának tartja a rászoruló, szorgalmas tanítójelöltek és idős kollégák anyagi támogatását. A működéshez szükséges tőke előteremtése nem volt könnyű feladat. Be kell vallani, könnyebb munkára és jobb eredményre számítottunk, pedig Gábris barátommal közösen sok üzemet, intézményt, magánszemélyt kerestünk fel, azok anyagi támogatását kérve. A jövőben ebben is számítunk a ti segítségetekre is. Kedves Barátaink! Kérünk tehát benneteket, segítsétek továbbra is munkánkat. Most még alig áll mögöttünk múlt, szinte a szervezés stádiumában vagyunk, bízunk azonban abban, hogy legközelebbi találkozásunk alkalmával már több és sokrétűbb eredményről tudunk tájékoztatni benneteket. Mutassuk meg a mai diákoknak - utódainknak -, milyen és mit jelent a volt iskolához való ragaszkodás. Mutassuk meg, hogy összetartozással, szeretettel, egymás megbecsülésével mire vagyunk képesek. Kedves Fiatal Tanítójelöltek! Most hozzátok fordulok. Sajnos, elég keveset láttunk közületek e két napon. Meggyőződésünk azonban, hogy az ittlévők továbbadják társaiknak mindazt, amit itt láttak. Kérünk benneteket, tegyétek meg! Segítsetek ti is közös célunk megvalósításában, vigyétek tovább a stafétabotot, szerezzétek meg a tanítói munka ellátásához nélkülözhetetlen szakmai és pedagógiai ismereteket, tárjátok ki szíveteket a gyermekek előtt, mert e nélkül nincs se régi, se új, korszerű pedagógia. Köszönöm a figyelmet.” Ezt követően Szóda Ferenc, a gazdasági vezető és a számvizsgáló bizottság nevében az egyesület gazdasági helyzetéről, tevékenységéről tájékoztatta a közgyűlést. 10 órakor került sor az előcsarnokban az egyesület által készített emléktáblák leleplezésére. 150 éves 100 éves a tanítóképzés Esztergomban az óvónőképzés Esztergomban 1842-1992 1892-1992 az öregdiákok az öregdiákok Felemelő érzés volt, amikor ehhez gyülekeztek a jelenlévők. Búzái Réka, gyakorlóiskolai tanuló szavalata után az érdeklődés csak fokozódott, amikor ismertté vált, hogy az óvónőképzésre emlékeztető táblát egy 1913-ban oklevelet szerzett - általunk legidősebb társunkként tisztelt - idős kolléganő, volt diáktárs fogja leleplezni. Őt Meszéna Jolánnak hívják, itt Esztergomban él. Nehezen „állt kötélnek”, hogy az ünnepség egyik főszereplőjévé váljék, de végül is megtette. Tisztsége folytán az alábbi kedves szavakat mondotta: „A történelem évtizedeiben a világmindenség forgatagában 100 év eltörpül, szinte semmivé válik, de a földi intézmények, korszakok életében sokat számít. Most ilyen évfordulót ünnepelünk meghatott és hálás szívvel. Lelki szemeink előtt megjelennek ők: az alapítók, az ugartörők, a műveltség és a lelkiség terjesztőinek megszállottjai. Ok voltak az emberiség igazi jótevői. Legtöbbjük neve már elmerült az emlékezés tengerében. De hadd 23
