Gábris József: Az alma mater dicsérete (1992)
Varga Józse/barátainkat, hogy készítsék elő a baráti kör működési szabályzatát, kezdjék meg a további szervezést, gondoskodjanak a törvényes működésről és a közgyűlés összehívásáról.” E nyilatkozatot 18 fő, valamennyi jelenlévő aláírta. A szervezők ugyanezen év június 24-én megjelentek az 1943-ban végzettek találkozóján, ahol ismertették az előző csoport döntését. Az itt jelenlévők - 17 fő - valamennyien írásban csatlakoztak. Az akkor uralkodó közfelfogás és a jogi helyzet tisztázatlansága miatt azonban az előkészítés elakadt. Az 1954-ben végzettek 25 éves találkozója alkalmával - 1989-ben — a fentitől függetlenül, ismét felmerült a gondolat. Pár hónap elteltével - 1990. január 29-én - az 1950-es, valamint az 1960-as években végzettek képviselői az akkori főigazgatóval ismertették elgondolásukat. Az ezt követően — most már a 150. évfordulóra való felkészülés jegyében - megindult munka az alakuló közgyűlés összehívását volt hivatatott előkészíteni. „Őszinte lelkesedéssel, elszánt tenniakarással láttunk munkához. Első tennivalónknak ítéltük minél több név és lakáscím összegyűjtését. Az utóbbi különösen nehéznek ígérkezett. Négyen-öten fogtunk össze. Mindenki gyűjtött, levéllel kerestünk fel több olyan képzőst, akikről tudtuk, hogy találkozókat szokott szervezni, tehát a szükséges adatok birtokában van. Az egymás után érkező válaszokban mindenütt biztattak bennünket és támogatást ígértek, küldték a kért névsorokat. Az 1990. február 28-án tartott újabb megbeszélésünkre már többszáz lakáscím volt birtokunkban. Ekkor már kitűztük az alakuló közgyűlés időpontját is, mégpedig 1990. május 26-ra. Most már ezt is ismerve a helyi, a megyei és országos sajtóban felhívást tettünk közzé, melyben e májusi napra Esztergomba hívtuk a volt képzősöket. A következő napokban, hetekben a birtokunkban lévő címek alpján mintegy 800 volt társunkat kerestük fel levélben^ Közülük közel 300-an jelezték, hogy egyetértenek elgondolásunkkal. Ezenkívül úgy döntöttünk, hogy egyesületünkhöz való csatlakozásra nemcsak a valamikori fiúképzőben végzett társainkat hívjuk fel, hanem a hajdani leány- és óvónőképzősöket is. Ezt az tette indokolttá, hogy a valamikori három önálló intézmény diákjai napjainkban már egy intézményben végzik tanulmányaikat. Ugyanakkor nyomait találtuk annak, hogy a különélés időszakában is működött hasonló szervezet ezen intézményekben, vagy létrehozását tervezték. Az 1892-ben alakult óvónőképző intézet diákjai szervezetten látogatták volt iskolájukat és jól működő segédegyletet is fenntartottak. Az 1922-ben szerveződött leányképzőben 1947-ben merült fel baráti kör alakításának a gondolata. A környező települések általános iskoláinak ugyancsak többszáz felhívás ment azzal, hogy az igazgató továbbítsa azoknak a nevelőknek, akik az esztergomi képzők valamelyikében végeztek. A május 9-én tartott újabb megbeszélésünk alkalmával gondoskodtunk jelölőbizottság létrehozásáról, melynek feladata lett mindazon személyek nevének számbavétele, akik a majd megalakítandó egyesülés vezetői lehetnek. Elnöknek Kaposi Endrét, a főiskola főigazgatóját kértük fel. Tőle kértük azt is, hogy gondoskodjék a jelölőbizottság többi tagjának felkéréséről. Ez alkalommal hagytuk jóvá azt az alapszabály-tervezetet, melyet az alakuló közgyűlés elé kívántunk terjeszteni. Egy hét alatt postáztuk a meghívót azok számára, akik arról értesítettek, hogy egyetértenek célkitűzésünkkel,*5> A következő hetek-napok nem kevés izgalommal teltek. Vajon hányán jönnek el felhívásunkra? Akik eljönnek, milyen véleményük, ötletük lesz majd az egyesületünk számára? Május 16-i találkozásunk alkalmával ismét áttekintettük a helyzetet, megoldottunk még 15
