Az Állami Dobó Katalin Általános Gimnázium évkönyve az 1962-63 tanévre (1963)
A GYAKORLATI OKTATÁSRÓL Az iskolareform egyik alapvetően fontos célkitűzése az. elméleti és gyakorlati munka közötti különbség felszámolása, az iskolának a gyakorlati élethez való közelebb hozása, alkalmazkodása. A megvalósítás legfőbb eszköze a tanulók gyakorlati oktatása. Eredménye, hogy megszűnik a fiatalok idegenkedése a fizikai munkától, s közelebb jutnak valamely szakmai végzettség megszerzésének lehetőségéhez. Világossá válik a tanulók előtt, hogy a korszerű termelési módok a szakmunkástól is megkívánják az általános műveltséget, mert csak a megfelelő elméleti ismeretek birtokában végzett fizikai munka lehet alkotó jellegű. Az 1962—63. tanévben 419 tanulónk vett részt gyakorlati oktatásban. Ezek közül iskolai tanműhelyekbe 218, ipari üzemekbe 89, mezőgazdasági üzemekbe 112 tanuló jár. A tanműhelyeket a Szerszámgépipari technikum, a Bányagépipari technikum és a MIM engedte át tanulóképzésünk céljára. Az ipari üzemek közül a MIM, relégyár, szemüvegkeret-gyár, a mezőgazdasági üzemek közül az Esztergomi Községgazdálkodási Vállalat Kertészete, valamint a Dorogi Bányatröszt Kertészete tette lehetővé a gyakorlati képzést. Az Eszergomi Háziipari Szövetkezet szakemberei is hozzájárultak egy tanulócsoportunk oktatásához. A most végző tanulóink közül 47-en jelentkeztek szakmai minősítő vizsgára, melyen eredményesen helytálltak. A tanév folyamán fejlődött a tanulók munkához való viszonya. Az üzemek vezetősége elégedett tanulóink elért eredményével és magatartásával. Nehézséget és meg nem oldott problémát jelent azonban, hogy az üzemekben helyenként túlzsúfolttá vált a tanulólétszám. A tanulók anyagellátása terén is vannak nehézségek, s az emiatt előálló munkahiány lazítja a munkafegyelmet. A kivezető utat tanműhelyek létesítésében látjuk, ahol pedagógus szakemberek irányításával dolgoznának 18
