Lánczos Zoltán: Adalékok Komárom vármegye útjainak történetéhez. Kézirat (1975)

- 47 zimalom jele hatágú csillag, töltés vastagabb barna vonal... utak sárga vízszintes vonallat, sárga vagy piros vonallal a határban lévő kisebb hidak, amelyeken utak vezetnek át. A kiöntési terület határa kékkel van jelölve, pontosan feltünteti az ország, megye és községhatért." /20./

Mindezek a térképek elárulják, hogy a Duna Magyarországi szakasza nagyon elhanyagolt állapotban volt. Külföldi szakaszaihoz mérten nagyon kevés hid kötötte össze partjait hazánk területén. 1789-ben csak Pest és Buda, valamint Újvidék és Pétervárad között működött egy-egy hajóhíd, repülőhid pedig csak -^ozsonynál,

Győrnél és Komáromnál volt. /21./ A repülőhidakat jégzajláskor bevontatták, nem voltak egész éven át használhatók.

A komáromi összekötő hid 1891-ben épült.

Az u.n. reform-kor hozta meg végül a Dunának, mint vizi útnak jobb kihasználásét, s szükségszerűen annak szabályozását, hajózhatóbbá tételét is. /22./ A szabályozást elrendelő 1885. évi VIII. t.c. végrehajtására 1886-ban került sor Dévény és Dunaradvány között.

A szabályozás irányítását Kecskés Sándor főmérnökre bízták.

Nem sokkal később megkezdődött a Vág szabályozása is a tornóc - komáromi szakaszon. Ezt a Komáromi Folyammérnöki Hivatal hajtotta végre.

A Vág-Dunának -/a Kis-Duna Komárom közötti részt hívták Vág-Dunának/- valamint a Vágnak a megyénk területén húzódott 9,4 km hosszú szakasza /Gutától Szimőig/ csak kedvező időjárási viszonyok között, magasabb vízállás mellett volt hajózható. /23./

A Vág nagy tutaj-forgalmat bonyolított le, igen alkalmas volt a Kárpátokban kitermelt fának leusztatására.

A Nyitra 22,9 km. hosszúságban haladt át a megye területén, hajózásra nem volt alkalmas.