Lánczos Zoltán: Adalékok Komárom vármegye útjainak történetéhez. Kézirat (1975)

- 44 A Dunának, mint belföldi közlekedési útvonalnak forgalma - főleg Pozsony és Buda között - a XIV.század elején különösen felélénkült. Erre vonatkozóan igen gazdag a pozsonyi levéltár anyaga, mely a pozsonyi polgárok, kereskedők nagyfokú kivételezettségéről tanúskodik. /7»/ A számos privilégiumlevél azonban egyben az akkori kereskedelmi utakról is értékes felvilágosi- tásokat nyújt. III.Endrének 1291-ben kiadott kiváltságlevele /8./ négy fő útirányt emel ki, melyek közül kettő külföldre, kettő pedig az ország belsejébe vezetett Pozsonyból. A belföldi útirányok közül az egyik a Csallóközön át Komáromba tartott, mégpedig Szunyogdi /Kukendorf/ községig az érsekujvári ágon hajón, onnan Komáromig Somorján /Sand Karéin/ és Dunaszerdahelyen ét szárazon.

Az Országos Rendek egy 1445-beli okmányából megtudjuk a csallóközi és komáromi útra nézve, hogy az Csöllén vezetett át. /9./

Érdekes, hogy III.Endre előbb említett 1291. évi oklevele - ellentétben az Anjoukorabeli, későbbi oklevelekkel - a hajón, a Dunán való szállításról nem emlékezik meg, annál többet emlegeti a kocsikon, lovakkal történő szárazföldi szállításokat. Néhány évtized múlva azonban a határszéli iparcikk-kereskedelem háttérbe szorult és mindinkább előtérbe került a Pozsonyban termelt nyerstermékeknek és iparcikkeknek a Dunán való szállítása Buda felé.

Wyllerius egri prépost és királyi kancellárnak egy tanúsítványa, mely Visegrádon kelt 1359-ben, junius 28.-án, bizonyltja, hogy a pozsonyi tanács letette az esküt arra nézve, hogy a pozsonyi polgárok 1323-1334 között Komáromban nem fizettek vámot : "...Super eo quod dum predictum castrum KAMARUN inter annum domini Millesimo CCCo XXo tercio et Annum eiusdem domini Mo CCCo XXXo quarto, quo predictum castrum per dominum Karolum felicis memorie quondam regem Hungarie predicto DONCH fuisset collatum et apud manus regias extitisset per spácium vndecim an- norum Judex Jurati et vniuersi cives seu hospites dicte Civitatis Posoniensis in Kamarun tributus non persoluissent,