A Szent István királyról nevezett esztergomi ősrégi papnevelő intézet hittudományi főiskolájának értesítője az 1896-97 iskolai évről (1897)

58

Utána Hase ha Róbert feszült figyelem közt tartott felolvasást „Sanctus in aula“ czimü dolgozatával, melyben szent Imre nagyságát részint történeti följegyzés alapján, részint következtetés útján, melyet hasonló szentek életéből vont, ügyes tollal és érdekes vonásokkal festette.

A tapssal fogadott szép felolvasást követte Demény Dezső érzésteli „Dala szt. Imréről“, melyet az intézeti kar adott elő nagy gyönyörűségére a hallgatóknak.

Következett Urbányi Gyula alelnök, ki valódi költői ihlettséggel mondott ünnepi beszédet, mely egészen belemarkolt szivünk mélyébe és oly érzelmeket hozott onnan felszínre, melyek hatása kiült minden arezra, leghangosabban pedig a szűnni nem akaró tapsviharban nyilvánult. Beszédének, mely valósággal prózában irt költemény számba megy, refrainje ez: imádkozzunk.

Azután az intézeti énekkar adta elő „Isten dicsőségét“, Beethoventől, mely az előbbi gyönyörű beszéd által előidézett hatást nem kis mértékben fokozta.

„Szt. Imre a maga korában, mi a mienkben“: ez volt a czime Kászony Alajos felolvasásának, melyben erős hangon, a meggyőződés hangján beszélt arról az ellentétről, mely az ünnepelt szentnek kora és a mai kor között fenforog.

A tetszéssel fogadott felolvasást Pathy Gyula szavalata követte, melynek tárgya „Szt. Imre iskolája“ a budapesti növ. papság munkálataiból.

Végül az intézeti zenekar Verdi „Troubadour“-ját adta elő, szép befejezést adva a szépen megkezdett, valóban rendkívüli gyűlésnek.

A jelen volt elöljáróság nevében dr. Prohászka lelkiigazgató úr dicsérte meg a Magyar Iskolának nemes ízlését, művészi előadását, eszméktől áthatott munkáját.

A Majláth-iinnepély tárgysorozata a következő volt:

1. Üdvözlő dal. Bogisichtöl. Előadja az intézeti énekkar.

2. Ünnepi óda. Irta: Ozoray István. Szavalja: Buttykay Emil IV. é. h. h.