A Szent István királyról nevezett esztergomi ősrégi papnevelő intézet hittudományi főiskolájának értesítője az 1896-97 iskolai évről (1897)

VII.

AZ ÖNKÉPZÉS.

A hittanhallgatók önképzésére tág tért nyit az intézetben fennálló magyar egyházirodalmi iskola.

i. A magyar egyházirodalmi iskola története.

Egyházirodalmi önképző-kör Magyarország majdnem minden szemináriumában van. Az esztergomi egyike a legrégibbeknek ; akkor alapították ezt, mikor a magyar nemzeti szellem ébredezni kezdett: 1832-ben.

Abban az időben a magyar egyházirodalom még nagyon gyönge lábon állott. És azért nem csoda, hogy a megalakult kis kör is, nem mint „irodalmi kör“, hanem mint „honi nyelvgyakorló egyesület“ kezdte meg működését. Tagjaik inkább a csiszolatlan magyar nyelv művelését, mint az irodalmi toliforgatást tűzték ki céljukul. Gyűléseik javarészben nyelvtani órák voltak.

E kis kör azonban 1835-ben romokba dőlt. A romokon csak a negyvenes évek nemzetiségi mozgalmai s hazafias lelkesedése emeltek uj épületet.

1844-ben újra megalakult az önképző-kör és „magyar ískolá“-nak nevezte magát, Ama lelkes, uj eszmékben gazdag és minden tenkintetben hangulatos idők hatása alatt nagyhamar virágzásnak indult a „magyar iskola“. De e virágzás sem tarthatott sokáig. Az 1848-ki események tüze, mint annyi más egyesületet, úgy ezt is elperzselte. A szabadságharczban a toll helyett a kard után nyúlt az ifjú levita keze.

A szabadságharcz után pedig az egész országot levertség, tespedés, zsibbadtság fogta el, mely az irodalomnak ép oly kevéssé kedvezett, mint a politikai és társadalmi életnek.