A Szent István királyról nevezett esztergomi ősrégi papnevelő intézet hittudományi főiskolájának értesítője az 1896-97 iskolai évről (1897)
40 növendékek erre tárgyilagosan és bizonyos rendszerességgel nyilvánítják bírálataikat. Röviden ismétlik a szónok gondolat- menetét, érvelését; megjegyzéseket tesznek az elhangzott beszéd szerkezetére, irályára, tartalmára, külső szóbeli előadására vonatkozólag. A szaktanár által felhívott növendékeken kívül mindig akadnak nagy számmal, kik önmaguktól jelentkeznek a felszólalásra és arra engedélyt nyerve vagy a beszédre vagy az előbbi bírálatokra nézve fejtik ki észrevételeiket. Ezen élénk és érdekes eszmecsere után a szaktanár összegezi a kifejezésre jutott ítéleteket, az ellentétes nézeteket összeegyezteti s a maga részéről is előadja és kimondja a végleges • véleményt. Megjegyezzük e helyütt, hogy azon hittanhallgatók, kikre a jövő tanév első felében kerül a szónoklás sorrendje, a nagy szünidőben kötelesek szt. beszédeiket kidolgozni. 3. Vizsgálatok. A vizsgálatok félévenként a hittudományi főiskola prodirek- torának, mint O Eminencziája a bíboros herczegprimás helyettesének, elnöklete alatt tartatnak meg. E vizsgálatokon, melyek nyilvános jellegűek és az intézet dísztermében folynak le, az esztergomi főkáptalan és klérus tagjai, az intézeti elülj árók és tanárok szoktak résztvenni. A vizsgálatok sorrendjét az elüljárói és tanári kar a főiskola prodirektorának elnöklete alatt tartott gyűléseken állapitja meg s jóváhagyás végett azt O Eminencziája elé terjeszti. Ilyen elüljárói és tanári gyűlések évenként többször tartatnak és azokon a tanulmányok menete s eredménye, az intézet belső életét érintő fontosabb intézkedések kerülnek megbeszélés alá. A lefolyt tanévben összesen hat ízben tartott az elüljárói és tanári kar gyűlést. A vizsgálatok eredményéről az intézeti kormányzó félévenként terjedelmes jelentést tesz Ő Eminencziájának, a bíboros herczegprimásnak. A lefolyt 1896—97. tanévben a bíboros herczegprimás
