Esztergomi Érseki - Az Irgalmas Nővérek Leánylíceumának és Tanítóképző-Intézetének Évkönyve az 1942-43. iskolai évről (1943)
30 ünnepséget rendeztünk, melyet Főpásztorunk Seredí Jusztinján Bibom* Hercegprímás úr magas megjelenésével kitüntetett. A jelenlegi növendékek bensőséges meleg hálájuknak adtak kifejezést, amikor tehetségük, tudásuk színe javát mutatták be ezen az ünnepségen. Valóban a „Százesztendős hegedű“ húrjain a legszebb hangot csalták ki s a növendékek és az ünneplő Rend tagjainak lelke egybeforrt a. boldogító igazság birtoklásában: A szeretet sohasem hal meg, temessék bár. újra éled!... De a volt növendékek sem mulasztották el hálás szeretetük kifejezését nyilvánítani, nevükben Késmárki Frey Vilmos főispán neje mondott meleg hangon köszönetét mindazért, amit a Rendtől kaptak. Majd Csaplo- vics József a komáromi tankerület királyi főigazgatója méltatta a Rend érdemeit. Szeretnénk ennek a számunkra is nevelőértékű beszédnek minden szavát mélyen szívünkbe vésni, mintha még most is hallanánk . . . „A magyar nő lelke az ő iskoláikban minden lehetőséget kiaknázó sokszínűségében bontakozhatott ki és gazdagodhatott meg. Ezer és ezer magyar leány nyerte el itt lelke gazdagságát, ezer és ezer leányszív bontotta ki szépségeit és gazdagodott meg az élet szépségeivel, erőt adó eszménvei- vel, hogy vértül és naizsul szolgáljanak az egvéni lét, a női lélek minden problémáján, küzdésében, szenvedésében, viharában .... Iskoláikban a haza fogalmának minden gazdagsága, és szépsége próbákat álló és áldozatokat vállaló hazaszeretetté izmosodott, amelv Isten után a hazát tartja, legszebb valóságnak, Istenadta, drága keretnek, hogy egyedül ezen keresztül bontakozhassék ki a földi élet és az emberi élet minden értéke, szépsége, gazdagsága és teremtő ereje. Az Ő példáikon, az Ő izzó és gvújtó nemzeti érzésükön erősödött a neveltek magyarságtudata. Megmaradtak magyarnak akkor is, amikor az idegen uralom, idegen nyelv béklyóit verte iskoláikra. Ők román nyelven is csak magyarul tudtak tanítani, román nyelven is csak magyar érzések, magyar tudatuk forrása volt iskolájuk . . . Én a szeretetben az égi és földi eszményeknek szolgáló és azokat magukból hódító erővel sugárzó nevelő magatartásban, a hirdette eszmények és tanítók életpéldáia közötti összhangban találom meg a szerzetes társulat iskoláinak egész magyar földet meghódító népszerűségének a titkát. Ebben érezhette a mag var szülő a vonzó erőt is és fönntartás nélkül bízhatta gyermekeit a nővérek kezére. Minden fénv felülről jön. a Kedves Nővérekben is az a fény, amit felülről. Krisztusból vesznek. Vannak, akiknek ez nem elég, van, akiknek semmi, akik felismerték és felfogták, azoknak ez a legnagvobb, a minden . . .“ Végül a teremtő Isten felé fordult lelkünk és Assisi Szent Fe- renc gyönyörű Naphimnuszát zengtük: „Tied a dicsőség, imádás és dicséret és minden áldás.“ A háborús nehészségek, különösen az intézet dísz és tornatermének Vöröskereszt kórház céljaira történt lefoglalása után nagyobbszabású ün-
