Esztergomi Érseki - Az Irgalmas Nővérek Leánylíceumának és Tanítóképző-Intézetének Évkönyve az 1942-43. iskolai évről (1943)
18 százszoros gyümölcsét, a hazáért, a magyar életért minden áldozatot meghozni tudó édesanyák százezreit. Szociális és karitativ nevelés. Ebben az évben nagyon behatóan foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, a tanártestület minden tagja részletes tanulmánnyal szólt hozzá a II. félévi nevelési tárgyú értekezleten. Az intemá- tusi közösségre való neveléssel foglalkozó nagyobb értekezésből egy részletet, mint vezető cikket közlünk Évkönyvünkben. Ebben az iránvban végzett tevékenységünkről részleteket közlünk a hazafias nevelés és a Mária kongregáció c. fejezeteknél. Az esztétikai nevelés. Az esztétikai nevelésnek egyik leghálásabb tényezője a zenei nevelés, amelyre intézetünk minden lehetősévet felhasznál. A zenei szép megismerését és megélését kívántuk szolgálni a kötelező órákon kívül különösen az intézeti énekkarban, a zenei önképzőkörben, iskolai ünnepségeinken és főként az istentiszteleti ének lélekmélyítő hatásaival. ’ * A szépérzék fejlesztését, választékos zenei ízlés megteremtését célozta' a klasszikus zene műveinek, mestereinek, stílusainak tanulmányozása. A magyar népdal fokozott ápolásával, népdalgyűitési- és éneklési versenypályázattal, régi és újabb magyar zenei művek bemutatásával, értékelésében, ízlésében és igényeiben öntudatosan magyar, néni, művészi hagyományait értékelő és féltékenyen őrző tanítónőnemzedéket kívánunk nevelni. Nemes élvezetek és tiszta örömök alkalmai voltak nyilvános zenei szerepléseink: a fenntartó szerzetestársulat jubileumi ünnepségén, városunknak a sebesültek számára rendezett „Kívánsághangversenyén“, az AC. női napjának ünnepségén és a budapesti Szent István bazilikában egy magyar nyelvű kis-mise éneklésekor. Lovag Harmat Artúr profesz- szomak, a bazilika zeneszerző-karnagyának erre az alkalomra írt kari művéért mély tisztelettel mondunk köszönetét ezen az úton is. Esztétikai nevelésünk másik hálás területe a rajz és kézimunka. Egy régi élményre gondolok. Késő délután a város felé jöttem.. Az előttem hömpölygő hatalmas Duna felett akkor nyugodott le a nyári nap. Megállított a természet gyönyörű szépségének igézete. A látványban elmerülve észre sem vettem a hátam mögé ért két munkásasszonyt. Egykedvű hangjukra riadtam fel: Milyen szép az a szalmakazal! Szegények, — gondoltam magamban, — milyen kár, hogy csak szalmakazalig látnak. Ezen a téren is kell esztétikai nevelés. Hiszen ezt a természeti remekművet valamennyiünknek szánta az Űr. Meg kell nyitnia tehát nevelésünknek a természeti és művészi szép iránt vakon születetteknek a szemét. E nevelésünkben tényezők voltak az liskola külseje, a belső berendezés csínja és tisztasága, az oktatás, a maga szépet kereső leikével, a rajzkészség, vonallendület, formaszépség, színharmónia és tónusfínomságok
