A szatmári irgalmas nővérek vezetése alatt álló Esztergom-vizivárosi érseki nőnevelő-intézet értesítője az 1930-31. iskolaévről (1931)
4 Dolga-gondja — lévén egyben a rend h. tartományi főnöknője is — a csonkahazai rend minden házára és sokszáz tagjára is kiterjedt. Számukra létesítette a noviciátát, a rendi tanítónőképzőt s építi most az elaggott és beteg nővérek Szent József-Otthonát. Mégis alkotó erejének legjavát — mint a ház főnöknője — az esztergom-vizivárosi rendház és a benne működő érseki nőnevelőintézet fejlesztésére gyü- mölcsöztette. fia ma végigtekint a négy utcát határoló hatalmas épületkomplexumon, boldog örömmel mondhatja el, hogy az ősi rendház kivételével minden az ő alkotása, s övé a benne otthont lelt tanintézetek létesítésének érdeme: a tanítónőképzőé, a gimnáziumé, az óvodáé . . . Emberöltők számára is derekas alkotás! Mekkora őröm lehetett számára tervezni és alkotni: a maga megérlelt gondolatait kőben, formában, ritmusban s a testvérekben kitermelt szellemben megrögzíteni! És mekkora boldogság lehet ma mindazt külsőülve, realizáltan látni, ami belső volt benne: 25 évi főnökségének gazdag termését! Mennyi lélek, szívós kitartás, konok-kemény akarat, s az ügynek mekkora szeretete kellett mindezt a legsivárabb időkben megálmodni, elkezdeni, megvalósítani, amikor annyi merész álom foszlott szét köddé, annyi büszke remény vált hiú illúzióvá, annyi merész lendület zuhant le szárnyaszegetten s annyi valóság égett el fojtó füstté és fekete korommá. Eszméit tetté, testté valósította az erős asszonyi lélek. Ez az évforduló az erős lélek ünnepe, amely hirdeti a rendnek, a rendháznak és összes iskoláinak, hogy a kegyelmi lélek erejével csodákat lehet varázsolni a földre! Az erős asszonyt ünnepeljük benne, akiről így szól az írás: „Erős asszonyt ki talál? Becses, mint ami messziről és a végső határokról való.“ (Péld. 31, 10.) Valóban messziről jött: a teremtő Isten magasságából. S 25 év alkotó munkájával teremtett, hogy mindenekben Isten dicsőíttessék.
