A szatmári irgalmas nővérek vezetése alatt álló Esztergom-vizivárosi érseki nőnevelő-intézet értesítője az 1930-31. iskolaévről (1931)

Internáfus. Internátusunk egyike a legnagyobbaknak és legkeresettebbeknek az országban. Számol a rend szellemével, lakóinak igényeivel, vala­mint hivatásával. Hivalkodó pompa nincs benne, de a higiénia és a szép követelményei érvényesülnek. A feltűnően világos háló- és mosdóter­mekben, valamint a fürdőszobákban és az ebédlőn patyolat fehérség ömlik el, a nappali termekben komolyabb tónus az uralkodó. A bennlakók koruk és hivatásuk szerint külön-kiilön napsugaras termekben nyertek elhelyezést. A képzősök két csoportra oszlanak a hálótermekben és a nappali szobákban. Külön termekben vannak a kisebb és nagyobb polgári iskolások, külön a gimnazisták és az elemi iskolások. Ezzel a beosztással mindenki megtalálja a maga korához, testi és szellemi fejlettségéhez megkívánt társaságot a komoly munkában és a szórakozásban egyaránt. Az internátus épületének és helyiségeinek meleg bensősége, vala­mint az a derűs, emelkedett szellem, amely az internátus vezető nővé­reinek áldásos munkásságából és féltő, szerető gondviseléséből fakad, van hívatva arra, hogy pótolja a vidéki tanulók számára az elhagyott kedves otthont és a szülők szívének melegét, másrészt elősegítse és kiegészítse intézeteink nevelő munkáját, átsegítse növendékeinket ebben a szűzien tiszta, eszményien nemes és vallásos környezetben a puber­tás korának ezer veszélyén s egyben biztosítsa számukra sikeres tanul­mányi előmenetelüket is. Szent Isten-közelségben élnek bentlakóink. Második otthonuk a házban a zárda gyönyörű temploma és oratóriuma, amelyet sűrűn láto­gatnak. A házirend szerint naponkint szentmisét hallgatnak, melyet Raufstein Antal hittanár úr mond nekik, kinek ezúttal is hálás köszö­netét mondunk szíves fáradozásáért. Gyóntatójuk és pásztoruk a melegszívű, fáradhatatlan áldozatkész­ségű dr. Breyer István püspök úr és a jóságos lelkű dr. Török Mihály prelátus-kanonok úr voltak, akiknek Isten után első helyen köszönjük azt a buzgó és mély lelkiséget, amellyel növendékeink csaknem minden­napi szent áldozásaikat és egyéb ájtatosságaikat végzik, s különösen a Szent Szűz kultuszát lelkűkben elmélyítik. Az Isten áldó kegyelme legyen érte méltó jutalmuk! A lélekgondozás mellett kiváló gondot fordítunk a test egészsé­gére és fejlesztésére is. A naponkinti ötszörös ízletes és tápláló étkezés, a napi séta, a játék és gyakori fürdő mellett a jövőben a most már teljesen berendezett hatalmas méretű tornaterem, a tágas udvar, kert, a tervbevett sportpályák vannak hivatva arra, hogy a testnevelés terén a

Next

/
Thumbnails
Contents