Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

lyunknak, Géza fejedelemnek (Stephanos) és fiának, Istvánnak, illetve kettejük névadójának és védőszentjének neve napja. A megfelelő kódexlap pedig azt az officiumot tartalmazza, amelyet az egyház erre a december 25-i Szent István vértanú ünnepre előír.

De hát mit is látunk ezen a rajzon?

A XI. század magyar vadásza román kori stílusú nyereggel, zablával, szárral, kengyellel ellátott paripájáról leszáll, tollbokré- tás csöbörsisakját otthagyja, s kezében harci bárddal ront rá egy szarvasra !

A Fehérvári-kódex búvárai úgy vélik: ez a lovas hajszát ábrázoló rajz összefügg a régi magyar hitvilág csodaszarvas mondájával. Ez a szarvas vezeti Hunort és Magort a meotiszi mocsarakon át a távol Nyugat, az új haza felé.’2

Bálványdöntés Esztergomban

Szent Adalbert prágai püspöknek, Szent István megkeresztelőjé- nek (aki utóbb Gniezno, Gnezen püspökeként halt vértanúhalált) XIII. századi leírásban fennmaradt legendájában olvassuk: Adalbert, aki 984-ben küldi Magyarországra az első térítőket, 992-997 között Magyarország főhelyére, Esztergomba érkezett. Itt - mondja a Miracula Sancti Adalberti írója — egy hatalmas bálvány - idólum - állt, amelyből gyakorta démonok s%ava rivallt. Bizonyos ünnepeken nagy tömeg gyűlt össze ennek a bálványnak imádására. Egy ilyen ünnep alkalmával Adalbert püspök, a bálvány papjainak jelenlétében megdöntötte és tűzre vetette ezt a bálványt, n

Látnivaló, hogy a legenda-említett idólum: bálvány.54 A dé48