Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

229. „Utrum Corpus Christi debet dari histrionibus az síposoknak, respondetur, quod non, quia nec divine maiestati, nec ecclesiastice discipline competit, quod eis Corpus Christi daretur.” (Ha egyebekben azt kérdezik, szabad-e kiszolgáltatni az Úr Testét alakosoknak, „az síposoknak”, felelet: nem, mivel sem a felséges Isten, sem az egyház fegyelme nem tűri, hogy az Úr Teste nékik adassék...) Budapesti Egyetemi Könyvtár, 97. sz. Latin codex, 235. - Bruckner Győző: Galeotto Marzio... mint művelődéstörténeti kútfő. Budapest, 1905. 45.

230. K. Mollay: Das Ofner Stadrecht. Budapest, 1959. 55. - Vö. Relkovic Néda: Buda város jogkönyve. Budapest, 1905. 126., 161.

231. Demkó Kálmán: A felső-magyarországi bányavárosok életéről a XV1-X VII. században. Budapest, 1890. 27., 31.

232. Régi Magyar Költők Tára, V. 364.

23 3. Josephus, Hradszky: Initia... status Capituli... de Monte Scepusio. Szepes- váralja, 1901. 319., 322. - Valószínűleg ugyanezeket a statútumokat vallották magukénak a liptai plébánosok is. Az ő kalendás társulatuk 1346-ban alakult. Századok, 42. (1909) 888.

234. A hisztrió, „jaculator”, saltator, vagus etc. eredeti alakjában hagytam; magyarban válogathatunk az alakos, játékos, színjátszó, táncos, cscpűrágó, kóbor, légtornász, bohóc s számos más szinonim fogalom között; a nebulator már majdnem bűnözőt jelent.

235. E nagyjából helyes módszerről már Takáts Sándor megjegyezte: „A hódoltság korában nálunk ugyanis az a szokás járta, hogy a mesteremberek vezetéknevük elhagyásával a mesterségük nevét vették föl vezetékes névnek. Roussel Péter tokaji és szendrői főkapitány azok közé tartozott, akik nálunk teljesen megmagyarosodtak. Egyik levelében 1574-ben bizonyos Szabó nevű vitézt ajánlott a királynak. Latin nyelven írt levelében a Szabó szó jelentését is megmagyarázza. »A magyarok - írja Roussel - mód nélkül kedvelik a mesteremberek vezetéknevének elhagyását s a mesterségük után való elnevezését, így lett ennek a vitéznek a neve is mestersége után Szabó János.«” - Takáts Sándor: Művelódéstört. tan. 90.

236. Szabó L: Bács, Bodrog és Csongrád megye dézsmalajstromai 1522-ből. Budapest, 1954- Ám meg kell jegyeznünk: olyan adataink is vannak, amelyek azt mutatják: a XV. század elején olyasmi is előfordul, hogy ugyanabban az oklevélben esik szó egy Laurentius dictus Syposrőls cgv Jacobus fistnlatorró/\ A „dictus”: kialakulófélben levő vezetéknév. A fistulatoré pedig egyszerű és szabatos foglalkozás megjelölés! Pedig látszólag mindkettő sípos. - Zsig- mond kori Oklevéltár II. 7972.

237. A. Kubinyi: Spiclleute und Musiker von Buda (Ofen) in der Jagelló Epoche. Studia Musicologica, 9. (1967) 1-2. füzet, 72 97.

238. Bálirit Sándor: Szeged reneszánsz kori műveltsége. Budapest, 1975. 18. - Rcizner János: Szeged története. III. (Szeged, 1890.) 400 1. 2. jegyz. ide

414