Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

király] fiához, János herceghez írt könyv. Juhász L. kiadása.) Budapest, 1934. XVII. fejezet.

25. Tar Lőrincről: Irodtört. Közi. 6. (1896) 400-402.

26. Nyelvünkben való mélységes járatlansága például abból a megjegyzéséből is kiviláglik* ahol - etimologizálni próbálkozva - úgy véli: a magyar „mit keres” a latin „quid queris” (mit keresel?) származéka. (De dictis, XXVIII.) Ez abból a meggondolásból következik, amellyel azt bizonygatja: szegényes szókincsünket elődeink már a XV. századra is igen tetemes latin és szláv szóval gazdagították. (Ua. a caput.)

27. A latinban csak egy a, e, u betű van. A magyarban nemcsak hosszú és rövid, hanem nyílt és zárt hangzók is értelmi meghatározói egy-egy szavunknak. (Más jelentésű az őrül és örül, megint más az őröl. Más a vár - castrum - s a zártabb var; más a ver és a vér, a hal és a hál. S ne is említsük a latin fülnek s a reneszánsz-itáliaiul író kéznek egyaránt fertelmes ly-eket, ty-ket, cs-ket s egyéb középkori latin vagy olasz ortográfiával kifejezhetetlen hangzatinkat. (L. Bruckner Győző alább idézett munkájában!) - így aztán nem véletlen, hogy anyanyelven írt oklevél kibocsátásunk a XV. század végéig várat magára. (Vö. Istványi Géza: A magyar nyelvű írásbeliség kialakulása. Budapest., 1934.)

28. A De dictis... XVII. fejezetében: „Hungari enim sive nobiles, sive rustici sint, eadem fere verborum conditione utuntur, et sine ulla varietate loquuntur; eadem enim pronuntiatio, eadem vocabula, similes accentus ibique sunt. .. Apud Hungaricos ut diximus, eadem loquendi forma, vei exigua admodum differentia est. Unde fit, ut carmen, lingua Hungarica compositum, rusticis et civibus, mediis et extremis eodem tenore intelligitur.”

29. A De dictis XVII. fejezetében: „.. .sunt enim ibi musici et citharoedi, qui fortiurm gesta in lingua patria, ad mensam in lyra decantant.. .” (Vannak ugyanis muzsikusok és hegedűsök, akik a hősök tetteit az asztalnál lant kíséretével anvanyelvükön éneklik el...)

30. Szilády Áron: Költészetünk Mátyás idejében. Budapest, 1877.

31. Ezt Bonfini említi a Decades VI. könyvében.

32. Bruckner Győző: Galeotto Marzio De egregie sapienter et iocose dictis ac factis Matthiae Regis c. műve mint művelődéstörténelmi kútfő. Budapest, 1901. 44.

33. Irodtört. Közi. 5. (1895) 4.

34. A magyar igriceknek rokona a szerb igrac, a szlovén igrc, a rutén ihrec, a bolgár igrec, a cseh herec, a szlovák ihrac. W. Salmen: Der fahrende Musiker. 29-30. A lengyel ihrac. Veress E.: Izabella királyné. Bp. 1901.

35. Dessewffy Oklevéltár. 11. - Pesty Frigyes: A magyarországi várispánságok története. Budapest, 1882. 369.

36. O. L. Etrekarcsai Lukáts cs. It. 1702. évi átirat. - Első ismertetője és felismerője

405