Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

A „Waltharius manu fortis” avar vonatkozásai. Magyar Történelmi Szemle, II. évf. I. sz. (1972. Buenos Aires) 52.

44. Gombos id. m. 241. lap: „.. .Ut dicunt nostri ioculatores: omnes loca sibi aquirebant et nőmén bonum accipiebant.”

(Amint a mi jokulátoraink mondják: minden földet elfoglaltak, s maguknak jó nevet szereztek.)

45. Szabó Károly: Béla Király Névtelen Jegyzőjének könyve a magyarok tetteiről. Pest, i860. 58. (Az itt közölt fordítás felhasználásával.)

Gombos id. m. 248. lap: „Quorum etiam bella et fortia queque facta sua, si scriptis presenti pagine non vultis, credité garrulis cantibus ioculatorum et faisis fabulis rusticorum, qui fortia facta et bella Hungarorum usque in hodier- num diem oblivioni non-tradunt.” Botond esetével kapcsolatban: „Séd ego, quia in nullo codice hystoriographorum invenivi, nisi ex faisis fabulis rusticorum audivi, ideo ad presens opus scribere non proposui.”

46. Gombos id. m. 250. 1. A zeneileg érdekes rész: „Et epulabantur cottidie cum gaudio magno in palacio Attile regis conlateraliter sedendo. Et omnes simp hon ias atc/nc du las sunns ejt bar arum et fi stularum cum monibus cantibus ioculatorum habebantante se." (És lakomáztak naponta nagy örömmel Attila királynak palotájában, köröskörül ülve azt. És hegedűknek és sípoknak édes muzsikája meg jokulátoroknak énekei zengedeztek előttük.)

47. Szentpétery Imre: Scriptores. I. 294.: „Septem autem ex ipsis reservatis ampu- tatis auribus misit in Pannoniam. ..” „Ungaris autem VII, sine auribus, pro eo ut vivi redierunt et se occidi cum sociis non elegerunt, communitas talem sententiam dedisse perhiberetur: omnia atque que habebant, amiserunt, tam in re stabili, quam mobili, ab uxoris et pueris illos separantes, pedites sine calceis, proprium nil habere permiserunt. Semper etiam insimul de thaberna- culo in thabernaculum mendicando usque dum viverent ire conpulerunt. Qui quidem septem ob offensam huiusmodi hét Mogor et Gok Lázári sunt vocati.” „. . .ideo isti capitanei VII. de se ipsis cantelinas componentes, fece- runt inter se decantari...”

(„Azt a hetet közülük, aki megmaradt, levágott fülekkel küldte [vissza] Pannóniába.” „A VII. - levágott fülű magyar pedig, azért, mert eleven maradt s visszatért, s bajtársaival együtt nem vállalta a megöletést, a közösségnek azt az ítéletét vonta fejére: mindenüket, amijük csak volt, mind ingó, mind pedig ingatlan jószágban, elveszítsék, különíttessenek el feleségüktől s fiaiktól, mezítláb járjanak, s legyenek nincstelenek. És mindörökké tabernákulumról tabernákulumra vándorolva, amíg csak élnek, kolduljanak. Akik is heten Hét Magyarnak és Szent Lázár szegényeinek neveztetnek.” „Akik is, e hét kapitányok, maguk sorsa felől kantilénákat szereztek.”)

48. Domanovszky Sándor: A Pozsonyi Krónika. Századok (1905) 402-től, 518-tól. - Szentpétery Imre: Scriptores... II. köt. Budapest, 1938. 50-51.

49. Szentpétery: Scriptores. II. 50-51.: „...qui Zentlazar usque modo zegini

368