Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

Rómában Báthori Endre 1584. július 4-én elnyerte a bíborosi kalapot. Báthori ezután mintegy hét hónapot töltött Rómában. Itt kapcsolatot teremtett a pápai kúria zenei vezetőivel.

A római Collegium Germanicum-Hungaricumnak rektora Leuretonus, énektanára Vittoria, az ekkor már nagy hírű spanyol zeneszerző volt. Gyakori vendége a kollégiumnak Palestrina is. Báthori bíboros rendszeresen hallgatja a kor legjobb egyházi muzsikáját, s megismeri Róma nagy muzsikusait, sorukban Pa- lestrinát, Felice Aneriót. Palestrinának, az ekkor már ötvennyolc esztendős nagy olasz mesternek, a Szent Péter-bazilika karnagyának Báthori megnyeri rokonszenvét. Ennek maradandó emléke: Palestrina Báthori Endrének ajánlja ötödik motetta-kötetét. Ezekkel a szavakkal:

„. . . amikor az utóbbi napokban eféle ének-szerzéseimet készültem sajtó alá rendezni, nagy boldogságomra szolgált, hogy éppen ekkor Te már Rómában tartózkodtál, és elhatároztam: hogy ezeket a művecskéimet Néked ajánlom. . .”

És talán váljunk is el itt - ezen a csúcsponton - Erdélytől és a XVI. századtól. . . Ezeket a magasságokat a fejedelemség zenei élete a későbbi időkben sem szárnyalta túl. Sőt itt-ott meg sem közelítette.1’

Végvári muzsika a „királyi Magyarországon”

A Dunántúl XVI. századi végvári világának egyik legkiemelkedőbb alakja - műveltség dolgában is - Nádasdy Tamás volt. Az 15 54-ben nádorságra emelkedett hajdani budai kapitány mögött grazi, bolognai, római diákévek voltak. Mint ifjú még benne élt a mohácsi vész előtti budai Jagelló-Habsburg-udvar világá-