Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

Magának Balassinak költészetében is tarka, még az Esztergomot vívó sereg népi-nemzetiségi összetételénél is tarkább költőimuzikális szálak vegyülnek. Mintha lantosköltészetünknek ebben a felszikrázásában színes virágként olvadna össze a magyar népzenei-népköltészeti hagyaték szicíliai, padovai, török, román, lengyel ihletéssel.6 A „citerás lengyel lány, Zsuzsanna” Balassitól tanul. Az tőle. Dalt, szerelmet.7

Török és magyar főemberek hol versenyeznek egymással énekeseik meg muzsikusaik dolgában, hol meg - akár szakácsaikat vagy vadászebeiket, sólymaikat, rabjaikat, rabnőiket - csereberélik őket.

15 52. év nyarán Szondi György, az esztergomi érsek drégelyi várának kapitánya 146 fegyverese élén száll szembe Ali budai basa negyvenszeres túlerejével. Az emberséges Chadim Ali basa Szondi jó barátját, Mártont, a nagyoroszi plébánost küldi a kapitányhoz. Azt javasolta: szabad elvonulást biztosít. De adja át Drégelyt! Márton dolgavégzetlenül tér vissza a basához:

Szondi ott akar meghalni... ezt ő magában már elvégezte... ”

Szondi drága díszruhákba öltöztette, majd a pappal Ali basához küldte két török rabját és két kedvelt „énekes gyermekét”. (Mint Forgách Ferenc emlékezésében írja: duos pueros sympho- nicos.) Ezután a várkapitány leszúratta paripáit. Majd utolsó emberéig harcolt, s a július 9-i rohamkor elesett.

De mi lett Szondi két apródjának további sorsa?

A két énekesfiút a győztes Chadim Ali basa magához vette. Budára hozta, és taníttatta mindkettejüket. Annyira megkedvelte őket, hogy utóbb a világért meg nem vált volna tőlük.

Két és fél esztendővel utóbb, 1554. december 30-án Budán kelt Chadim Ali basának Kalejkihosz Alihoz írt - magyar nyelvű

347