Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

Az olmützi békekötéskor Mátyás a város piacán ácsoltatott színpadot igen nagy költséggel. Itt azután mimusok, hisztriók és hegedűsök - mimi, histriones, citharoedi - naphosszat szórakoztatták a békés egymás mellett élésre készülő hadfiakat s a város népét. A zeneszámokat, énekeket, színielőadásokat lovas versenyek és lándzsatörések tarkították,47®

Mindezeknek a látványosságoknak nagy kedvelője volt Beatrix királyné is.277

Ulászló király korából ismeretes az a feljegyzés, amely 150z. év budai Űrnapjának körmenetéről számol be. Innen tudjuk, hogy a város főterén a törökség pusztulásáról egy misztériumjátékot mutattak be. Ugyanezen alkalommal a város polgárai számára üzembe helyeztek egy olyan kutat, amely víz helyett ezúttal bort lövellt. Itt éppen úgy nem hiányoztak a város zenészei, mint ahogyan nem esett meg lovagi bajvívás sem kürtösök, dobosok fanfárai nélkül. (Ilyen szempontból figyelemre méltó zenész-ábrázolást látunk Anjou Hedvig lengyel király asszonynak - Nagy Lajos leányának - elefántcsont faragású dobozán278 és a híres kígyóspusztai csat szép vésetén.)

A XV. század végén már írásos emlékekben nyomára akadunk cigány zenészeknek is. Éppen úgy ott vannak a budai lófuttatásokon (ahol is az egyes futamok közi szünetekben muzsikálnak), mint ahogyan meg-megj el ennek Jagelló Zsigmond hercegnek, Ulászló király Budán vendégeskedő öccsének legénylakásán is.