Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)
„. . . a bizánci császár trónusa előtt arany oroszlánok őrködtek. Hasukban különös rejtett zenélő automaták! A trónus mögött aranyfák - rejtett gépekkel ágaikon énekes madarak képében szólaló zenélő szerkezetek! A teremnek két végén - súlyos bársony-bíbor függönyök mögött - a prothothauma szólal meg, a »főcsoda«. A császári aranyorgonának hangja ez. . . az uralkodópár megjelenésekor rejtett kórusok zendülnek meg. És hosszú életet kívánnak Bizánc urának s a császárnénak meg a pátriárkának. De orgona - ekkor még szabadtéri (és nem templomi) hangszer - és karének zeng a bizánci cirkuszban is. ..- Jelenj meg, Isten koronázta bazileosz!- Dicsősége a császári bíbornak, rómaiak ura, szállj le közénk!- Örvendeztesd néped szívét!- Világosítsd meg fényeddel szolgáidat!- Hosszú életet a császárnak!- Hosszú életet! S erre már felzendülnek a hordozható színházi orgonák is. Az egyik párté aranysípú. A másiké ezüst! S zengenek. Ahogyan majd felzendülnek akkor is, amikor Bizáncból a frank udvarba viszik Konstantinos Kopronymos (751-775) császár ajándékait, az első nyugat-európai orgonákat.”27 Ám Bizánc cirkuszában - a csodálatos, nagyméretű, szavukat messze hallató - orgonákon kívül más hangszer is felrivall. A cirkuszi kürt szava ez! AIX-X. század szoros bizánci-magyar kapcsolatai magyarázzák azt: miképp került Magyarországra a bizánci cirkuszi játékok egyik legszebb kürtje: a Lehel-kürt!28 Ez a Magyarországra elsugárzó korai bizánci muzikális hatás lényeges volt. Hiszen mielőtt a római és a Karoling-kultúra 34
