Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

sokat (posawner), síposokat (pheiferr), a hegedűsöket (fidler) s a dobosokat (pauker).2,0

A körmöcbányai Policey Ordnung (1537) szintén a csavargók cimboráinak sorában említi őket. Ez a rendtartás megtiltja a polgároknak, hogy csavargóknak, zenészeknek, paráználkodó férfiaknak s hasonló leányoknak szállást adjanak. Aki ezt kijátsz- sza, azt a szigorú Policey Ordnung fej- és jószág vesztéssel sújtja. Hasonló türelmetlenséggel találkozunk Besztercebányán is. Itt 1577-ben a magisztrátus elrendeli: a polgárjog elnyeréséhez a pályázó esküt kell tegyen arra, hogy megtartja az ünnepet, az istentiszteleteken pontosan megjelenik, háza népét és cselédségét sem tartja vissza a templomtól, továbbá tartózkodik a túlzott evés-ivástól, játéktól, mulatságtól, muzsikától.251

A záróra megtartására is élénken ügyeltek a városlakók. Egyes városokban a polgári eskübe bele is foglalták azt, hogy a polgár házában a megengedett időn túl lármát, tobzódást, játékot meg nem tűr. Körmöcön és Eperjesen akadunk annak nyomára, hogy az italmérési joggal bíró polgárok esti kilenc órakor kötelesek voltak ivóik vendégeit kitessékelni. Annál későbben bort, sört kimérni már nem volt szabad. De nemcsak ezekben az ivókban, hanem minden egyes magánházban is tilos volt evés, ivás, mulatság, játék és muzsika mellett tölteni az éjszakát. A kihágás elkövetőit testi fenyítésben részesítették, pénzbírsággal sújtották.

Mintha csak Regensburgi Berthold szerzetesnek - 1250 körül -eldörgött német átkait hallanánk. . . Nálunk a XVI. században Vásárhelyi Gergely (Katechizmusában) szintén a kocsisoknak, hajdúknak rendjére taszítja le a muzsikusokat!2’2

És milyen nagy ellentmondás! XVI. századi énekmondóink ekkoriban szerzik és „zörgetik” legszebb istenes énekeinket!

Ezekhez az egyházi-városi tilalmakhoz érdekesen csatlakoz53°