Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

kassai kalmárok testvérülete. Hiszen 1446 és 1553 között 146 tehetős polgári kereskedő volt a tagja.'9915 27. május 24-én Sopron városa fiástul fogadott fel egy György nevű toronyzenészt évi 2; font dénár fizetéssel s hivatali egyenruhával. E György 15 30-ig maradt Sopron szolgálatában.1“

A Jagelló-kori budai Martsall zenészei közül került ki Georg Adler, a későbbi híres - vagy hírhedt - soproni toronyzenész. Amikor 1536-ban Sopron város szolgálatába lépett, feljegyezték: egykoron II. Lajos királynak volt a dobosa. Ura szolgálatában sántult meg. Jellemző, hogy toronyzenészi fizetése mennyire magas volt! Hetibérét 1537 karácsonyától az addigi 150 dénárról 180-ra emelték. Ugyanakkor a nótárius heti 240 dénárt kapott.

Adler - mint világlátott s királyi udvart ismerő férfiú - nehezen illeszkedett bele a soproni polgárok világába.

Panasz volt reá, hogy állandóan a város borméréseit látogatja. Sétálgat a városban, s korcsmázik. Ahelyett hogy a tűztoronyban ülne, s onnan lesné az ellenséget meg a vörös kakast. Többet ül a tabernákban, mint a várostoronyban. Idegenekkel komázik. Vendégeit olykor fel-felviszi a toronyba, ahol is torony-banketteket csap. Gorombáskodik a polgárokkal. 1541-ben Adlernek szemére veti a soproni közgyűlés: az elmúlt Szent György-nap- kor György tímár azért korholta Adlert, mert az késedelmesen fújt kürtjébe, midőn idegen lovasok gyülekeztek a városkapu előtt. Mire is Adler György nem átallta a várostorony erkélyéről „pesztilis kutyának” ócsárolni emez emberséges polgártársat. 1539-ben a soproniak a boszorkánymesterség vádjával illetik Adlert. Börtönre is vetik, de kibocsátják.

Adler részben jó keresetéből, részben Koler Zsófia soproni polgárnővel kötött házassága révén vagyonhoz jutott. Ennek ellenére nem tudott megmelegedni Sopronban. A város szinte

3U