Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

mondja. Ez a kombibálás a mulattatóra éppen úgy utal, mint a muzsikusra.8'

De ugyanezt mutatják a népköltészet regös emlékei is.

S azt, hogy a regölés szokása mennyire régi, leginkább az mutatja: legerősebben Erdély földjén s a Dunántúl nyugati részein maradt meg. Vagyis - és ez módszertani bizonyosság!- vagy a székelyeknek a Dunántúlra telepítésénél, vagy a dunántúli határőrzőknek a Székelyföldre telepítésénél korábbi.

Eszerint az igric (játékos), jokulátor fogalma magába foglalta a regöst is. De nem áll ez megfordítva! A regös fogalomköre s^űkebb az igricénél! A regös népi énekes - csekély hangszeres kísérettel. A regölés: népszokás. Zenéje: népzene.

A regölés gyökerei a pogány kori magyar sámánizmusba nyúlnak vissza.82 Nem véletlen, hogy a késő középkor — a XV. századi Pozsonyi Krónika - a 955. évi Lech-mezei vereségünk megcsonkítottan hazajött hírmondóit - az ún. „gyászmagyarokat”, „Szent Lázár szegényeit” — teszi meg regöseink eleinek.8’

Eszerint a „gyászmagyarokat”, illetve azoknak ivadékait I. István királyunk az esztergomi Szent Lázár szerzeteslovagok szolgaságára vetette. Azóta aztán - mondja a kései kompiláció- énekelve, koldulva tengetik életüket.

Látni való, hogy ez a XV. századi emlék csökevényes: anakronizmus ! Ezen az sem változtat, hogy a szöveg variánsával már az 1360-70 táján leírt Képes Krónikában is találkozunk.84

Hiszen István királyunk korában a Szent Lázár rend megalapításának még se híre, se hamva! így aztán e rendnek esztergomi kolostora sem állt a XII., de inkább a XIII. századnál korábban. Mégis ezek a csökevényes mondái elemek művelődéstörténetünknek és abban zenetörténetünknek értékes, máig sem teljesen kiaknázott emlékei.8’

297