Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

Avar sípok - avar zene

A hunok pannóniai uralmát három évszázadon át az avaroké követte.

Jól ismerjük jellegzetes kettős csontsípjaikat. A VI-IX. századból származnak azok.

De nem egy avarnak lovas sírjában afféle madárcsali sípokra is ráakad a régész, mint aminőket tömegesen középkori ásatásaink során is találunk.

A magam régészeti feltárásai során 1950-ben a III., Szőlő utca egyik avar harcosának lovas sírjában akadtam madárcsali sípra. Utóbb, 1955-ben hasonló - immáron magyar eredetű - csalisípot találtam Esztergom-Kovácsinak a román kori magyar pénzverő falunak egyik XI. századi, Szent István féldénárjával datált sírjában.15 Ugyanilyen csalira akadtam 1966-ban a budavári

I., Tárnok utca 11. sz. alatti Esterhá-zy-telken egy XIII. századi szemétréteg anyagában is. Legutóbb 1972-ben a budavári palota hajdani északi előudvarának egyik, ugyancsak XIII. századi szemétgödrében akadtam hasonlóra.

Az avarok zenekedveléséről azonban nem csupán csontsípjuknak archeológiája tanúskodik!'6

Zenéjük differenciáltságáról, sokrétűségéről Theophylaktos, a VII. század ismert bizánci haditudósítója és történetírója számol be História oikumeniké c. művében. Ez a munka egyébként az avarság életének legteljesebb tükre.

Theophylaktos megemlékezése „Az avarok énekei” (Abariká asmata) címen mindössze háromsoros, ám mégis sokatmondó.

írónk három csoportba sorolja az avarok muzsikáját. Megkülönbözteti hősi énekeiket (hümnoi), csatadalaikat (paiones) s népi (tánc-) muzsikájukat (asmata).

29