Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

és tavernákat rendszeresen járó népi zenészek hatalmas tömegében.

Ismeretünket egyszer talán előrébbre vinné annak a vizsgálata : hogyan hat térképen az Árpád-kori zenészfalvak (Igrici, Regös, Kürtös, Dobos, Gajdos, Sipos stb.) elhelyezkedése? Valóban mindenütt kapcsolódnak-e azok közeli királyi, hercegi, váris- páni szálláshelyekhez?

Az 1347-ben említett s ekkor már a regösök által elhagyott Rákospalota táján feküdt Regtelek nevű regösfalut nyugodtan kapcsolhatjuk a budai királyi szálláshoz. Igrickarcsát pedig a pozsonyi királyi várhoz. A liptai jokulátor említést (1263) vagy Ziman hisztriónak, IV. László udvari alakosának osztrolukai földbirtokadományát a - Liptó-, Turóc-, Árva-, Zólyomból álló - valaha egységes zólyomi erdőispánsághoz, a királyok kedvelt vadászterületéhez.

De még lényegesebb: miképpen viszonylanak a hitelesíthető Árpád-kori zenészfalvak azokhoz a királyi trombitás-falvakhoz, amelyekről az Anjou-korban olvasunk először?

Ám vessünk előbb tekintetet régi népzenénknek és népi muzsikásainknak hely- és családnevekben megőrzött emlékeire!

Igricek emléke helynévi anyagunkban

Korai középkorunknak énekmondóit és hangszeres népi zenészeit két gyűjtőfogalommal illetik a magyar nyelvemlékek. De még inkább az irodalomtörténetek. Igric és regös ez a két gyűjtő- fogalom. Amíg az igric szó szláv átvétel,*4 addig - korai nyelvemlékekben, helynevekben őrzött - regös szavunk nyelvünknek ősi sajátja.

288