Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)
i joo. május n-én II. Ulászló királynak Budán lakozó öccsé- nél, Zsigmond hercegnél paraszt énekesek jelennek meg, egy- egy dalos parasztasszonnyal, s muzsikájukkal szórakoztatják étkezése - prandiuma - idején. Egy forintot kapnak.20 1502. augusztus elején ugyané herceg az Óbuda feletti Fehéregyházán - a pálosok kolostoránál - jár. A templomnál egy parasztember énekkel köszönti őt. Negyedforint a jutalma.21 Alighanem parasztemberek azok a budai kéregetők is, akik Zsigmond herceg számadáskönyvében az 1501. esztendő során négy ízben is szerepelnek.22 Ispotályok, templomok ajtajában kéregetnek. A zenéhez kevesebb a közük, mint a zajhoz. Ugyanis, amint a középkor leprásai, kereplővel jelezték jöttüket, ezek a koldusok csengettyűkkel25 kéregettek. Alighanem ugyanúgy gyűjtötték össze alamizsnáikat, mint nemrégiben a sekrestyések. Csengős perselyben. A KÖZÉPKORI NÉPDAL Népzenei anyanyelvűnk Galeottónál Adataink s azok elemzése a középkori népi muzsikának teljes, az egész országot átkaroló elterjedettségét bizonyítja. A regösöknek, igriceknek mint királyi kondicionáriusoknak munkássága egyaránt kapcsolódott a király udvari zenéjéhez és a sereg tábori muzsikájához is. Galeotto emlékezik meg arról, hogy népi muzsikusok — mégpedig húros hangszerek zenészei - a király asztalánál, líra kíséretével, a hősök tetteit éneklik. Mégpedig anyanyelvükön, magyarul. („.. . sunt enim ibi musi- ci et cytharoedi, qui fortium gesta in lingua patria ad mensam 284
